Végtelenítve nyomja a csávó a csibész szlenget, mögötte Bart Simpson pólóban laptopról pakolja a spanja és közben lazán sörözget. Napjaink egyik legötletesebb és legminimalistább zenei társulása a Sleaford Mods, ez kétségtelen. Annyira angol, hogy néha nem is érteni, de kurvára szerethető, így smakkolni fog végül, akármit nyomhatnak. Az elmúlt tíz évben pedig úgy érzem a lemezeik is egyre színesedtek, mert egyébként tényleg így csapatják, nyomnak ezek bármit. Bár a stílusuk már az elején is megfogalmazhatatlan volt, de a pár hete megjelent Eton Alive a Sleaford Mods eddigi legeklektikusabb albuma, legalábbis szerintem.

Ami kajak olyan, mintha ezek a minimalista electro alapok egy nagyon szar, egyhangfalas konyhai lejátszóról szólnának és Jason ezekre osztaná szabadon, valami kurvára megment reggelen. Egy Kebab Spider buli után, mert annak a számnak mondjuk tényleg nagyon nagy pályás éjszakai hangulata van. Míg a Policy Cream inkább sejtelmes, komplett krimisztori, mindjárt a legnagyobb kedvencek előtt. Az O.B.C.T. a legsötétebb cold wave sláger, amit ennek az évezrednek ebből a hat hangból ezzel a kétes komolysággal megírtak. Mikor Sleaford Mods refrénközpontú és tölcsértrombita szólóval operál, mindig életveszélyes. 

Meg ami nagyon tetszik az mellett, hogy nagyon cockney, hogy nagyon jól hozzák nyolcvanas éveket. Nem csak a punk vonalon, a When You Come Up To Me ugyanis a legfülbemászóbb popsláger, amit mostanában hallottam. Nagyjából telefonhangokból rakták össze. A csavar pedig a megható refrén és hogy tényleg ének. A Top It Up alapján pedig meggyőződésem, hogy Jason bármilyen jungle vagy drum'n'bass tételt is kicsontozna, nyilván mert kicsit ez a három perc is olyan. A lényeg viszont, hogy szó nélkül egyik szám mellett sem tudnék elmenni. A Subtraction is épp elég zaklatott, simán rálehet húzni, hogy drum'n'bass, de azt is, hogy favorit. Nem szaladt el mellettem sem a Flipside, sem a Firewall, de a Big Burt sem. Nincs közepes szerzemény ezen a lemezen. A Discourse ugyanazt a könnyűzenei igényt elégíti ki bennem, mint a Kebab Spider, de Andrew sajátos tánczenei trükkjeivel természetesen. Míg elérkezünk a Negative Script című utolsó szentimentális vallomásig, amit egy fémlemez hajlítgatásának huhogó hangja kísér szívhez szólón. Szóval a Sleaford Mods ezúttal is faszán lötyög. Nálam simán a toplistás idei lemezek között.