Benne vagyok most ebben a tízlemezes kihívásban és elég sok agyaltam, mert egy ilyen rövid lista esetében nagyon komoly döntéseket kell meghozni. Életem leginkább meghatározó albumait még talán harmincba se tudnám könnyen belesűríteni. Aztán egyszer csak bevillant a  Pigface neve, illetve egyből utána a Fook és a Notes From Thee Underground lemezek. Tökéletes! Ezekkel közül valamelyikkel ugyanis simán tudok csalni, hiszen egyetlen poszttal letudhatok olyan kedvenceket, mint a Killing Joke, a Ministry, The Jesus Lizard, Revolting Cocks, Nine Inch Nails és Skinny Puppy. 

Azt ugyanis könnyebb számba venni, hogy az ipari / noise / poszt-punk világ zenészei közül ki nem működött közre Pigface lemezen. A kilencvenes években szinte mindenki megfordult az első négy anyagon, akinek a fentebb említett bandákhoz valahogy köze volt. Swans, Scratch Acid, Psychic TV, My Life with the Thrill Kill Kult, Einstürzende Neubaten és Rollins Band tagok dobták össze az említett albumok számait, ezeken egyébként minden pillanat zseni. Elkezdtem nézelődni, nosztalgiázni és közben az is eszembe jutott, hogy korábban megnéztem koncerteket, amiket még a kilencvenes években kézi kamerával vettek fel. Rákerestem és ott vannak, szóval gondoltam ezt a kettőt megosztom. Épp az említett két album turnéi, előbb a Fook, aztán egy évvel később már Notes From Thee Underground. Ogre nekem kicsit hiányzik, de én a Meg Lee, Dirk Flanigen párossal is bírom. En Esch pedig szintén súlyos fazon. A Pigface egyébként az államokban tavaly hosszú csend után ismét turnézott és habár nem könnyű az ilyesmihez összeszedni ennyi arcot, de úgy tudom tervben van egy-két európai koncert is. Szilvi barátom megsúgta, hogy mondta neki Atkins papa, hogy ő nagyon szeretné, ha ebből lenne valami. Az öreg Martinnak egyszer már összejött, hogy elindítson egy ilyen lavinát, szóval szerintem van esély rá, hogy átjöjjenek. Amit meg a houstoni buli utolsó fél órájában művelnek, az kész! Igazából mind a kettő végig kész! Mindenhol készre vágott fazonok!