Ugyanazokat a köröket futjuk, vannak sztorik, amik mindig visszatérnek. Ez itt a tizenegyedik IDLES cikkem, mert szerintem tizennégyszer jobbak, mint a legtöbb lecsengő szereplő a könnyűzenében. Így kell megírni egy tök egyszerű dalszöveget, ami kapásból sarokba szorít pár baszottul érzékeny delikvenst. A fél életem lopta el a fél életem, de megesküszöm, hogy nekem semmi közöm az egészhez! Csak Joe Talbot, aki megint ki akar baszni velem, ha jól értem és közben úgy csinál, mintha neki se lenne sok köze ehhez az egészhez. Trükkös bristoli gyerekek, szeptember végén pedig jön a harmadik lemez, melynek ezúttal Ultra Mono lesz a címe. A Grounds az új anyag második klipes nótája és természetesen megint kurva nagy a meglepetés. Bajusz alól rántják ki ezt piszok súlyos, de jól fogyasztható zenét? Jól hallom, hogy a ritmusszekció noise - basszusgitártól befosok, hasalok - de a billentyű meg tizennyolc karátos new wave? Ismerd be, hogy nagy okosságok ezek!