Láttam őket kicsit több, mint  három éve Budapesten élőben. Ólomsúlyokkal megpakolt,  harapós raptor grind. Nagyjából előtte jött ki a harmadik lemez valamikor, ami hangzásában és tempójában is a modern vonalat hozta, mondjuk a Wormrot, Rotten Sound és Infernal Coil zenekarokkal párhuzamosan. Két éve viszont megjelent az azt követő Misery Rites című cuccos, az viszont már sokkal lassabb anyag volt. Toltak még lefelé a hangzáson és egyre inkább metál témákból építkeztek, meg abból az anyagból az is vastagon lejön, hogy ők is rommá hallgatták a chicagói és a denveri színtér brutális bandáinak újdonsült cuccait. Tehát ilyesmire számítottam, de a meglepetés és a csalódás pofonja egyszerre csattant. 

Van olyan, hogy valami elsőre nem kap el és a Devouring Ruin album nekem ilyen lett. Gondoltam mennek majd tovább a Primitive Man, a Casket Huffer és a Hate Force után, szóval a Dissolve and Release című számnál elsőnek csak néztem bután. Tipikus kukoricapattogtatás és black metál gitár, egy teljesen új hangzással. Amitől a nyitó, de még a második tétel esetében sem raktam le a hajam. Hirtelen az villant be, hogy ezek tök közepes számok, megfelelve az aktuális black metál trendeknek. Aztán a harmadiknál kicsit elkezdtem hajlani, ugyanis a This Abyssal Plain végén van egy olyan gitár, ami megsejtetett valamennyit azokból a progresszív ízekből, amikkel igazából tele van az egész lemez.

Meg kellett hallgatnom vagy négyszer, de akkor már az olyan számok, mint a Mouth of Abolition és a Torchbearer nagyon bejöttek. Pengeéles, jó hosszú és baszott komplex szerzemények, bennük ezzel a fasza kontraszttal. A dolog ugyanis - többek között az embertelen hörgés miatt - geci barbár, de az mellett, hogy ezt átszövi ezzel a progresszív metálos finomkodással, közben tud olyan melankolikus lenni, mint az ilyen nagyon huszonegyedik századi neocrust zenekarok. Ezen felül a történet pedig klasszikus death metál témákkal is jól meg lett keverve, ezek főleg az utolsó három számban testesek. Kíváncsi lennék rá, hogy kronológiai sorrendben kerültek-e fel a számok az albumra, mert tök olyan, mintha a kanadaiak lépésről-lépésre egyre jobban érezték volna, hogy mit is akarnak csinálni. Ami lehet, hogy nem volt tudatos, de végül ők is összehoztak egy nagyon is korszerű és súlyos black / death anyagot. Denvertől és Chicagótól csak kicsivel északabbra.