Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2020. június 21. 09:00 - csubeszshuriken

Cro-Mags - In The Beginning (Mission Two Entertainment, 2020)

cro-mags_in-the-beginning.jpgAki tavaly októberben ott volt a Dürerben, az sok mindenre választ kapott és egy ilyen koncert után azt is bőven sejteni lehetett, hogy milyen lesz ez az album. Harley Flanagan nagyon súlyos karakter, ijesztő és tiszteletreméltó is egyben. Elvitatni azonban nem lehet tőle semmit sem, ő valóban a legelejétől ott volt és nem árult zsákbamacskát, mindig is ilyen volt. Meglehetősen nárcisztikus, erőszakos fanatikus, akinek viszont tényleg a Cro-Mags a vallása. Duzzadt az erőtől, a büszkeségtől, hogy nevet visszakapta és egészen biztos, hogy rohadtul be akarta bizonyítani, hogy a Cro-Mags sosem lesz gagyi. Ismerve  őt szinte biztos, hogy eltökélte, hogy mindenkinél háromszor keményebb fognak játszani. A koncert idején már voltak publikus számok az új albumról, amik ezt igazolták, de erre az élőben való kiállás sem cáfolt rá. Ötven fölött totál kipattintva ez az állat, velem például simán elhitette, hogy nem csak múlt, hanem jövő is van és ilyen is lett az In The Beginning album. 

A NYHC színtér nagyobb nevei közül ezt már jó ideje nem tudta senki megcsinálni, hogy ekkora bődületes erővel és ennyi ötlettel álljon neki nosztalgiázni, mint ami itt van. Vagyis lehet ezt baszki jól csinálni és a kezdetekhez úgy visszanyúlni, hogy az is megállja a helyét. Ebben a tizenhárom számban ugyanis ez történik, igazi régi sulis crossover, de tiszta szívből és érzéssel, a felesleges klisék helyett. A nyolcvanas évek közepe és a hardcore forradalom veleje, a dolog pedig ma is ugyanúgy működik. A történet legnagyobb titka pedig, hogy a lemezen Rocky George gitározik, aki tényleg a valaha volt legnagyobb játékos. Kurva jó témák, kurva jó szólok, baszott kemény és baszott okos számok, sugárzik a műfaj szeretete.

Én azt hallom, hogy Rocky és Harley is mindent beletett, amit hoznak az évekből és az ennek szentelt életműből. A már ismert dalok mellett a hipnotikus The Final Test - geci jó az ének - vagy a betonbontó Don't Talk About It is ugyanúgy működik. Míg a Between Wars szinte könnyes szemekkel hallgatott monumentális. Ezek tehát a nagy veteránok aktuális hardcore himnuszai. Szerintem a mai lehetőségeket tekintve mondjuk szólhatna kicsit jobban is, de el tudom fogadni, hogy végül ilyen lett. Érzések szintjén egyértelmű, hogy ez lett az év hardcore lemeze. A Cro-Mags igazából Flanagan, ez a kurva nagy igazság! Ha olvastad a könyvét meg tudod, hogy ezerszer is ott hagyhatta volna a fogát, de az ember mindig visszatalál és minden megújulásában zsigerire sikeredik a tálalás. 

  

Címkék: lemezek cro-mags
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr8215904922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása