Akik száz éve már, hogy csak sötét, elszigetelt, dühöngő és elmenyúzó cuccokat hallgatnak, azoknak sem a statárium, se karantén újat nem mutathat. Viszont egy nyolcperces UEUM remix még igen. Emberünk meghallgatta az új Havária lemezt és szívében nyilván neki is menetelni kezdett egy lelketlen atomhadsereg, akiket már ő vezetett át azon a szibériai acélgyártósoron, ahol mint belsőcombon a csiszolóvászon kezdett el horzsolni, nyikorogni és sikítani az ütköztetés. A fortyogó üstök világából való örökös menekülés és képzeletbeli holdra szállás, szürke kövek közt derengő Délibáb, kráterekből feltörő Hellhammer crust. Ördögből és Gepárdból tehát, szép kis esti mesét írtál Rudikám, hogy a bőr hűljön ránk! Pokoli a végén az a halál kürtje, szerintem minden, de minden így legyen befejezve. Egy tökéletesen elrendezett káoszban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.