A Horror Epics dobhangzása nálam olyan élmény, mint először elszállni a félcsőben, de úgy rendesen, aztán leérkezni háttal a biciklivázra, pattogóval bele a lapockámba. Tehát nagyon kemény! Azóta is mindig át szeretném élni újra, ahogy a fejemre zuhognak, öblös törzsi jelleggel azok a botránybunkó témák. A finn Kohti Tuhoa amúgy nagyon közel járt két éve, ugyanis az előző lemezén a dobok hangzása már majdnem megütötte az Exploited kezdetek szintjét. A Saatanan Lampaat című számban, ahogy dübörög, éreztem, hogy megint ott vagyok. Jó kis bakancsos punk dolog, most megint egy újabb lemezzel. 

Énekescsajokkal a viszonyom, az Auróra Cirkáló óta nagyon flott, mert a Fojtogatók című számban, ahogy Kriszta üvölti, hogy halál, az egy életre odavág. Szóval Vice Squad meg minden, rohadékban és rekedtesben, mint amikor a régi nőm szilánkosra itta magát, azt engem veretett meg abban a koszos köpködőben. Állat nőkről szép emlékek tehát vannak bőven, mert nem egyszer együtt rúgtuk le a gödörben. Helena hangját is azért imádom, mert geci jó, ahogy dühösen kérdőre von. Ne sajnál meg, basszál szájba! Még szegényebbek lennénk, ha ez nincs benne a punkban. 

Végre nem egy tipikus d-beat lemez, az Ihmisen Kasvot ugyanis elég sokszor crossover-thrash, de a legjobb fajta alapokból. Hasonlóan Discharge és Exploited motor, csak a korai időkhöz képest tíz évvel feljebb tekerték a hangerőt. Nekem nagyon bejött, hogy ennyire feszes és kaotikus, az állattal baszki ne spóroljon senki. Sallangmentes erődemonstráció, ahol a dob is megint kurva jó. Simán elszálltam az olyan számoktól, mint a címadó Ihmisen Kavsot, vagy a frankón crustover Toisella Puolella. Alap dallamokat azért megtartottak és a monoton menetelő dobokra felpakoltak, ezért lett a cuccon sláger is, ami nekem egyértelműen a Pinnan Alla. Nagyon jó a csajszi hangja, egyébként tényleg faszán karcos és szilánkos, ahogy szétkiabálja ez a tizenhét percet. Nem tud kikopni a nyolcvanas évek, talán örökre megmarad etalonnak. A finneknél legalábbis is biztosan, ott különösen erősek az efféle hagyományok. Viszont, hogy saját nyelven nyomják, az nem csak azért tetszik, mert pontosan így nyomta a legendás Riistetyt. Tizenhárom évesen a SZOT üdülőben a finn kis csajokhoz szótárral közeledtem és alapoztam én is , de ez az emlék itt abszolút nem releváns. Inkább fogom a léggitárt, azt Pyrkyreiden Paratiisi azt a büdös kurva anyját...