Ellentmondásos olyan számokat megtapsolni, egy olyan előadóért rajongani, mint Chelsea Wolfe. Csak a szomorúság árad belőle, ahogy szinte meztelenre vetkőzve adja ki magát, mi pedig állunk körben és tapsolunk hozzá. Persze gyönyörű melankólia, ami átszövi a súlyos dalokat és illik is meghajolni egy ennyire őszinte dolognak, csak valahogy mégis fura. Az énekesnő most viszont egy másik oldalát is megmutatja, ugyanis a Mrs. Piss nyersebb, zajosabb és bőven spontánabb anyag , mint a szólólemezek. Wolfe kisasszony már sokszor megmutatta, hogy ízlését sokféle hatás formálta és ez az új, kétszemélyes projekt is erről szól. Csak a Self-Surgery a többi lemezhez képest tök máshogy szól.  

Sludgy noise és grunge. Játék az effektekkel, programozás. Viszont semmi sincs túltolva, ezért írtam, hogy inkább spontánabb, mint teátrális. Ők is írják, hogy az egész inkább a punk lendületéből merít. A klipes dal kivételével minden szám rövid. Sonic Youth, Babes in Toyland és Nine Inch Nails, de végül is tök mindegy. csak én ezt vettem le. A csúcspont viszont nyilván a Knelt, amin azért hallani, hogy az ötletek nagy része azon a Hiss Spun turnén született, ahol az énekesnő zenekarában Jess Growie is ott volt. Ők ketten rakták össze tehát ezt a nyolc számot. Meg választották ki együtt ezt a finom kis borítót.