Pár hete az új lemez első publikus előzetesével egyetemben, úgy konferáltam fel ezt a zenekart, hogy ők azok a norvégok, akik Erasure és Darkthrone hatásokkal szinkronban operálnak. Aztán kijött a teljes lemez és egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem jól írtam, mert a La Ilden Lyse első két száma hatalmas metál punk tekerés, ahol a Darkthrone, mint hivatkozási alap mondjuk tökéletesen megállja a helyét, azonban poszt-punk és new wave ízeknek nyoma sincs. Inkább az a fajta diadal szomjas heavy metal süvít, amit Fenriz is előszeretettel vett alapul, az utolsó néhány Darkthrone anyagon. Az új Okkultokrati hangzása pedig szintén autentikus, vagyis mosdatlan Motörhead crust, horzsol, harap és okádék paraszt. 

Ami frankó, az hamar elragad. Ezért is jellemző rám az, hogy egy hét alatt simán kikiáltom kétszer is az év lemezét és egyébként ezt most is megtehetném, de visszafogom magam. Fogta ugyanis ez a hattagú zenekar és a már fentebb említett hangzásba kurva jól becsomagolt egy csomó mindent, ami persze, ahogy az eddigi négy is, megint piszok egyedi lett. Megszólalt a Loathe Forever én meg csak kapkodtam a fejem, hogy akkor ez most megint milyen? Stadionrock kisterpeszben reflektorfényben, de ugyanakkor pincehideg poszt-punk és sakálkutya black metál is. Többféle hangulat keveredik, de az árnyalatoknak mind ugyanakkora ereje van, így egyik hatás sem üti ki a másikat. Popzenét tudtak csempészni egy olyan durva számba is, mint a Freezing Vortex Death Dreamer. Az agresszivitása megeszi a fejedet és valahogy mégis laza, táncolható az ütem. Nekem ezektől a húzásoktól zseniális ez a lemez. 

Működött a Rasberry Dawn és most működik a Kiss of Death. Egészen egyszerű témák ezek, de azt hiszem így még nem rántotta elő őket senki sem. Mind a kilenc szám őrült és ősöreg black 'n' roll tekerés, de némi trükkel mindenhol beoltva. Jólfésült, provokatív elegancia, meg a legalja. A dallama alapján a Mother Superior is simán lehetne popnóta, itt viszont rohadtul nem lett az. Drogokba áztatott, megátalkodott poszt-punk. Motörhead, Discharge és Samhain dobokkal, végül az utolsó két számban is kellőképp odabasznak. A Night Jerks változatossága számomra felülmúlhatatlan, ez annál egy sokkalta homogénebb anyag, viszont így gyorsabb és még inkább megállíthatatlan. Az Okkultokrati szerintem durván alul alulértékelt banda, de nekem kurvára adja. Benzinnel locsolnak egy neonfényes házibulit a pokolban.