Nálam mindig úgy van, hogy elkezdek hallgatni valamit, az beszippant és akkor azon a vonalon letolok mindent, ami hasonló és ismertem, meg keresek hozzá még pár újdonságot, ami közeli rokon. Ez eltart egy hétig vagy kettő és aztán kell valami nagyon más. Így volt pár éve egy komoly psychobilly rácsúszás, akkor akadt be az öreg Reverend Beat-Man neve. A figura tök abszurd és elég jókat tol, jó helyeken, penge kanyarokkal fordul a szokásos sztenderdekből is kifele, szóval szerintem elég egyedi az egész. Aztán pár napja belefutottam egy posztba, ahol a Venom legismertebb számát nyomja a saját veretes stílusában. Rákerestem és kiderült, hogy van friss lemeze tavalyról. Nem ért meglepetésként, hogy az is pöpec kis cuccos. 

A reverendás egyébként a nyolcvanas évek óta nyomja és a szólópályával párhuzamosan a The Monsters tagja. Saját lemezein azonban a blues ugyanúgy húz és az új album megint csak igazi bárzene. Egész hangulatos tételekkel, melyek közül a But I Love You című duett nálam visz mindent - benne Izobel Garcia, ahogy mindig - de You're On Top is nagyon adja. Mondjuk én olyan vad és morbid tételekkel ismertem meg anno, mint az I See The Light és Jesus Christ Twist, szóval hiányoltam volna, ha ilyesmit nem kapok, de kurvára megkaptam. Az I'm Not Gonna Tell You a szarkasztikus szemét és a gitármocsok terén is abszolút kielégítő, de előtte a nyitótétel is nagyon horzsol. Míg a Lass Uns Liebe Machen olyan, mintha Svájcban is élne egy Tom Waits, aki dobta a Stoker féle ósdi vérszívó karaktert és inkább írt magának egy rock and roll Drakulát németül. Remek gitártémával ezt is, bár a számokban hallható pszichedelikus mesterhajlítások részben zenekarának is köszönhetőek. Bevallom engem megvett kilóra ez a fura brigád.