Két bulival fejeződött be a héten az ősz legvagányabb koncertsorozata, azaz a Desszert Fest. Legalábbis, ami a külföldi előadókat illeti. Olyan okosságok után, mint a Primitive Man, Skull, Elder, 16, Minsk, Yawning Man és még pár pofás banda, most hétfőn a Grime és Fistula, szerdán a YOB és a Wiegedood zárták a sort. Beszarás nevek, beszarás koncertek. Szerintem simán duplázva a tavalyi Desszert élményhálóját. Szóval rendesen szerencsés gyereknek érzem magam, hogy többnyire ott tudtam lenni és hogy a végén megvolt a hétfő és a szerda is faszán. 

A hét első napján totál lerongyolt arccal, de kimondottan családias hangulatban. A két emlegetett bulival kapcsolatban ugyanis az volt a leosztás, hogy az egyiken kurva kevesen voltak, míg a másikon rohadt sokan. A szűkebb kört ezek közül a Fistula és a Grime élvezhette, ugyanis ötvennél nem voltunk többen szerintem. Ami számomra megint meglepő volt, viszont a zenekarok magasról leszarták. Így legalább ismét kiderült, hogy a szarni bele, szól a zene filozófia ezen a szinten a leghitelesebb. 

A Thorn From Earth sajnos nem tudott színpadra állni, de az olasz Grime cserébe imádott játszani. A gyűlölet, a droghasználat és a depresszió is az erős Sabbath mérgek ízével érkezett, de a szokásos alapokból azért elég faszán építkeznek ők is. A gitárok durván vastagok, ilyen death / doom skatulyába is beleférnének, az ének meg nagyon faszán sikítja be az egészet. Ehhez jött, hogy a Robotban meg minden jól szól, szóval ment a műsor, ment a fej. Néhány vesekövet ez a banda is simán lever. Annak az ötven embernek is totálba tolták. Bármikor megnézném őket. 

Mondjuk Fistula előtt, olyan negyed évente. Nem tudom, hogy hol voltak a sludge szakértők, akik bizonyos fórumokon kétszázötven hozzászólásban elemezik, mi korrekt ebben a műfajban és mi nem, de az biztos, hogy az Ohio államból idevakart seggek nagyon ott voltak a szeren. Én bírom a tavaly előtt kiadott két lemezt is, azt is ami előtte volt, igazi rohadék dolgaik vannak, azt meg kell hagyni. Ez előtt meg sosem volt lehetőségem megnézni őket. De különben ilyesmire számítottam. A fizimiskától a hangzásig minden leszarósba, kezdésnek meg rögtön egy gyors szám, amolyan ki itt a punk alapon. A Longing For Infection album nyitótétele mellett, pedig főleg annak a lemeznek a számai voltak a fókuszban. Morgue Attendant, The Big Turnout, Destitute, ha jól hallottam, meg ilyenek.

Mindez páratlan előadásmódban, frontemberünk Harrington abszolút formában volt. Homlokán "rock'n'roll victim" tetoválással és szívében teljes átéléssel vágta a lehetetlen pofákat végig. Totál az a fej, mint Jim Duggan a pankrátor, kancsalba és parasztba. Meg is csinálta a hangulatot a zenéhez, ami azért mégiscsak olyan volt élőben is, mint a Robotzsaruban a kék bársony. Nyakba szúrod, atom szétcsap. Csak veszélyes szakadék riffeket toltak. Szóval ezek mentek, meg a pirított hógolyók, de a nosztalgiázás nem. Konkrétan nem emlékszem régi számra. Meg az mondjuk nem is hiányzott, de a sok jó feldolgozás közül, amiket lemezekre is felnyomtak, pár igen. Viszont így fasza kis este volt a Desszert kemény magjával. Pusztult a Robot, ahogy kell.  Csak fotókat nem tudtam tarhálni, nagy fotózások nem voltak, szóval a képeket a rajongói oldalról kukáztam össze.