A Wasted Struggle névvel én mindennap találkozom, mert a Ghostchant split borítóját megcsináltattam matricába és felnyaltam a mikrohullámú sütőm ajtajára. Dobozba zárt cikázó sugarak és megveszekedett erők. Bár a nyilvánvaló kedvenc a Plaguebringer kislemez és az Extinction of Mankind című szám, mert ott már nagyon kiforrott, geci forró volt a stílus és a technika. Csakhogy annak is már öt éve, szóval tényleg itt volt az ideje, hogy a pesti banda sötét pengéje belevágjon a fülekbe. Az új téma pedig kering is a hálón vagy két napja és elég durva dolgokat ígér, ami az új albumot illeti.
A Leeway és Harley Flanagan is jönnek hamarosan Pestre, ami persze jó hír és tény az is, hogy elsülhetnek ezek a bulik kurva jól is, de van olyan is, hogy annyira már nem üt nagyot egy legenda. Miközben van egy csomó fiatal banda, akik sorban írják a zsír új számokat és páros lábbal szállnak bele a crossover erőtérbe, szimplán csak azért, hogy kivigyék a fejeket. Mint a Triple B Records patent két új bandája is, vagyis a Mindforce és az EKULU. Utóbbi most épp egy két számos kislemezzel...
Funk egy fura, de frankó figura, aki megjárta a hadak útján, de aztán szépen hazatért és az évek elteltével egyre szimpatikusabb, ahogy a saját pályán csak magát adja, a technikát el nem adja. Kevesen tartottak ki és maradtak hitelesek negyed század után is a nagy magyar rapszakmában, de ez a sztori korrektnek tűnik. Simán csak régi sulisba és keményen kritikusba, jó messze a szokásos köröktől, szintetikus szaroktól, vagyis vegytiszta a faszaság. Az új és videó is olyan, amilyen a hazai rap egésze is lehetne, ha nem lenne a nagyja eladva, elunva, megbaszva.
Mondják, hogy a gitár az egy ördögi szerkezet, de akkor a dobokkal mi a fasz van? Azok milyen erőket mozgatnak? Pár hete volt már itt bejegyzés a DEAFKIDS zenekar kapcsán és akkor is leírtam, de most is lefogom, hogy a brazil zenekar dobosa a legvadabb őrült, akit mostanában láttam és hallottam játszani. Hosszúra nyújtani azonban nem szeretném ezt a bejegyzést, mert az új lemezt teljes egészében készülök kitárgyalni, de nagyon. Viszont közben kijött ez a friss videó és gondoltam addig itt hagyom, amíg megtalálom a hozzájuk illő szavakat, elképesztő amit művelnek, ahogy ezek a doborgiák büntetnek, de igazából nem csodálkozom. A Neurot Recordings neve mindig is garancia volt.
Nem gondolom, hogy minden a Fidesz miatt van, ők nem a betegség, csak a kibaszott tünet. Az elbaszott csürhe élén pontosan az a díszfasz csődület, akiktől ebben a nagy magyar bűzben csak viszolyogni lehet. Azt még atyáik, avagy a rohadék kommunisták se tudták ilyen simán elérni, amit ezek itt bazdmeg tíz év alatt megcsináltak, hogy undorodunk az idegenektől, a templomoktól, melegektől, őmiattuk a kokárdától, Erdélytől, öregektől, családbarát plakátoktól, egymástól és lassan a tehetetlen önmagunktól is. Szóval, ha manapság próbálkozol egy punk lemezzel és engem is megkérdezel, én is azt mondom, hogy semmi nincs, ami jobban indokolt lenne, mint szimplán ez a lemezcím: Kurva Anyád Fidesz! Hozzá pedig a borítót is eltalálták a fiúk, vagyis a Buzi Kisfiúk.
Amikor olyan híreket olvasol, hogy a rendőrök elismerték, hogy volt választásai csalás, de az ügyet megszüntették, mert nem bizonyítható, hogy volt választási csalás, ott nincsenek kérdések. Mikor a nagygazda azt mondja, hogy a másik miatt van minden, aztán látod, hogy pont azzal fog kezet egy új üzletre a tévében, akkor tudod, hogy már régóta 1984 van. De a punkban legalább volt 1983 is! A tehetetlenség üres óráiban pedig belelehet bámulni az internetbe és szotyizgatni a régi lemezek között, találjunk a múltban együtt örömöt, ha már a jövőnk kifosztóit sajnos nem koncolhatjuk fel. A vak velük ünnepel, itt meg 1983 környékén járunk...
Az új Nekrofilth lemez óta nem esett jól így banda, akik régi sulis metált nyomatnak terrorparasztba. A Noisem is ott pengeti, ahol a jó öreg Chilton doki és a mesterségük úgyszintén az elmebaj. Markáns hasonlóságok olyan bandákkal, mint a Black Breath, a Hellkrusher, a December Wolves és a Terrorizer, lassulásnak meg Florida és egy kis Autopsy. Avagy minden brutális fegyver, ami egy extrém metál hajszához kell. A jó hír pedig nem csak az, hogy nagyjából egy hónappal ezelőtt kijött a banda harmadik albuma, hanem az is, hogy az új cuccal turnét is nyomnak, át is jönnek és Pesten is lesznek. Méghozzá a Corrupt Moral Altar társaságában, június 30-án a Dürer Kertben. Amiről többet
Végül is az a lényeg, hogy ki mennyire megy bele, mert ha mindent beletesz mindegy lesz, hogy miféle stílusok között utazik. A Swans ugyanolyan súlyos, mint a Bohren und der Club of Gore. A Portishead meg pont ahogy , simán leszedi a fejed és feltépi a szíved. Az Anguish névre keresztelt projekt lemeze is elképesztően mély zenei élmény volt tavaly, de úgy fest nem kellett sokat várni egy újabb remek Dälek cuccra. A negyedik dimenziós, kísérletező hip-hop duó elég aktív alkotó tevékenységet végez, így most megint megjelent egy ötszámos kislemez, melynek Respect to the Authors lett a címe.
Néhány hete már volt
Így legalább van apropója, hogy néhány sort írjak róla. Egy Bystander poszttal ugyanis még tartoztam a Trial - és persze frontembere - iránti feltétlen rajongásomnak. Ez Greg Bennick és a Decline két tagjának új bandája, vagyis egész pontosan egy tiszteletadás a nagyoknak. Vegytisztán straight edge hardcore vonal és a kezdetek klasszikus hangzásvilága. Amit tavaly óta nyomnak, mert akkor álltak fel így együtt és dobták össze az első, saját néven megjelent kislemezt. Koncertek viszont már a megjelenés időpontja előtt is voltak, ezek közül rögzített egyet a hate5six kamerája San Diego városkában és lőtte fel tegnap a netre. Én meg osztom tovább, mert Greg a legfaszább frontemberek egyike. Örülök, hogy láthattam már élőben.