Funk egy fura, de frankó figura, aki megjárta a hadak útján, de aztán szépen hazatért és az évek elteltével egyre szimpatikusabb, ahogy a saját pályán csak magát adja, a technikát el nem adja. Kevesen tartottak ki és maradtak hitelesek negyed század után is a nagy magyar rapszakmában, de ez a sztori korrektnek tűnik. Simán csak régi sulisba és keményen kritikusba, jó messze a szokásos köröktől, szintetikus szaroktól, vagyis vegytiszta a faszaság. Az új és videó is olyan, amilyen a hazai rap egésze is lehetne, ha nem lenne a nagyja eladva, elunva, megbaszva.

Viszont ez Funktasztikus, tehát a helyszín megint kelet Magyarország és a toprongyos, gané, szarszemét valóság, de a szó a sziklaszilárd erőé, amivel kegyetlenül kapaszkodik ez a gyerek is, hogy felül tudjon emelkedni a szaron, mert az otthon valahogy otthon kell maradjon. Ezt vettem le a Periféria szövegéből és tudtam vele azonosulni. Maga a videó, mint csomagolás persze a szokásos stílusban. Független kiadóval és csak haverokkal a produkció mögött. Szóval totál kijár a pacsi!