Steve Von Till mondjuk az a faszi, akinek minden elhiszek. A Neurot Recordings pedig az a kiadó, akiktől mindent megveszek. Náluk jelent meg pár hete az új DEAFKIDS lemez, méghozzá az említett Neurosis frontember személyes és lelkes ajánlásával. Szóval egyből belementem vállal, pedig tavaly mikor láttam őket élőben Prágában, egyszerre volt az egész lenyűgöző és közben valahol befogadhatatlanul sok. Elementáris erővel játszott a dobos, de abban a süvítő zajban, az állandó visszhangban, egyszerűen túlpörgött a dolog és akkor még csak a leckét adhatta fel. Az viszont egyértelmű volt, hogy a brazil triót követni kell, csak idő kellett ahhoz, hogy megérkezzen mi ez. 

Komálom mikor a régi interjúkból kiderül, hogy akkoriban mindenki hallgatott mindenkit. A nyolcvanas évek legelején a punk zenében volt egy kurva nagy robbanás, azt úgy szétrepült a sok szilánk, hogy az faszán tele is vágta azt a televágott évtizedet. Rohadt sok név és a feltárásnak még nincs is vége, mintha minden utcára jutott volna akkor egy koszos garázs, ahol a forró és fura emberi agyak a hangfalakba hánytak valami új hangzást. Mostanában meg van ez a flashback hullám és úgy fest minden visszajön, de viszont máshogy vannak összerakva a sztorik és pöpec az új mozaik. 

Két évvel ezelőtt az Assembly of Disturbance elnevezésű háromnapos fesztiválon egyszer már terveztük őket megnézni Londonban, de akkor valahogy nem jött össze. Aztán pár hete Feri barátom kiszúrta, hogy az új album megjelenése kapcsán megint lesz két koncert és itt már nem volt visszaút. Számomra abszolút nyilvánvaló volt, hogy egy olyan zenekar, mint a Test Dept, ha közel harminc évnyi kihagyás után új albumot ír, annak csak hathatós oka lehet. Aztán a szintén pár hete megjelent Disturbance lemez végül egyértelműen meggyőzött, hogy ma is van mit mondaniuk, a mondanivalóhoz megvannak az ötleteik és velük van az erő. Az ipari forradalom ugyanis jó rég elkezdődött, de még korántsem sem ért a végéhez. 

Már annyiszor leírtam, hogy Claypool papát a zenében hova sorolom, hogy magamat is unom, szóval tovább nem is taglalom. Viszont itt van ez a Lennon gyerek, akit talán meg sem ismertem volna, ha a Primus emberkével össze nem szűri a levet, pedig nagyon úgy tűnik, hogy őt is tudni illik és kurvára nem azért, mert a faterja egy legendás forma. Volt akkor egy aranygeneráció, de én már nem vagyok hatalmas Beatles rajongó, így John örökségét sem tudom a helyén értékelni. Csak hallgatni, amit Sean ma csinál és abból megpróbálni megsaccolni, hogy vajon a zsenialitása örökölt, vagy csak mélyen belemerült, azt út közben lett valahogy. A zenetörténelem eme évtizedében viszont biztos, hogy az a legjobb dolog, hogy ez a két fazon valahol találkozott.

Volt Grandpierre Attilának egy remek írása anno, ahol az extrém zenék szimbólumkészletét a régi világ megmentéseként emlegeti. Koponyák, hegyek, halál, tűz, maszkok, egek és poklok. Az imádatunk és félelmeink totemei. Stephen O'Malley és Greg Anderson mítoszteremtő zenei kísérletével kapcsolatban nekem mindig eszembe jut az a cikk. Mert az új Sunn O))) ismét egy nagyon mély archaikus álom. Tudom roppant patetikusan hangzik, de ez az alkotás is sok minden más és csak azután zene. Ami abszolút egy másik dimenziónak tűnik, de inkább csak belső térkép a legősibb megfoghatatlanhoz.

Önnek 1 új üzenete érkezett. Két hét múlva Endless Swarm, Nothing Clean, Cripped Fox és Haramia féle lábsöprés Budapesten. Egy skót és egy angol powerviolence brigád - nem gyenge hazai támogatással - az Auróra pincéjét is megbombázza a közös Európa turné keretében, némiképp a Drinkin' Beer In Bandana Records tiszteletére, ha már kedvenc hazai kiadónk is támogatta az utolsó Endless Swarm cucc megjelenését. A turné előtt azonban még egy frissítést feldobott a két külföldi banda, az új split számozott kazettákon figyel majd a merch pultban, onnan lehet tőlük megvenni május 2 - én a fent említett helyen. ITT pedig a hivatalos facebook esemény, míg lejjebb ez a tíz penge téma, nyilvánvaló kedvcsináló gyanánt. 

Ebben a punkban geci az a jó, hogy geci jó! Az üvegszilánkot szóró sakálkutyaének, majdnem beléd is vágja az egészet, de zeneileg is elég nyakatekert és otrombán kreatív lett. Gyors tempóban töri a tanácstalanság tudathúrjaiba beleakadt dühös nyilakat ez a kínosan rángatózó, technikás, fifikás izé bazdmeg. Felzaklat teljesen bazdmeg! Az anarcho-punk ott nem tud bomlasztani, ahol semmi sincs rendben, injekciós tűhegyen táncol az ideg, szerintem az új Cruelster lemez ilyen. 

A nyolc éve létező Oaken zenekar talán már sokaknak nem ismeretlen, viszonylag sokszor lehet látni őket élőben, főleg Budapesten. A hazai metál és punkszíntérről is érkező tagok új zenei elképzeléseit tükrözi a banda, akik az említett években több osztott kiadvánnyal is jelentkeztek, majd három éve, mint az első Lp, megszületett a King Beast című lemez is, melyet az Alerta Antifascista kiadó gondozott és nem mellesleg kurva nagyot szólt. Lassan őrlő, borult hardcore eklektikus extrémzenei elemekkel az arcba, aki látta már őket élőben, az tudja miről beszélnek. Most pedig ismét egy új szerzeménnyel jelentkeztek, ami szintén egy osztott kiadványon jelenik meg a hamarosan induló Európa turné apropóján - kis kitérővel az Albionban - a turnészövetség másik felével közösen, akik a Wasted Struggle. Az a friss tétel pedig videóköntöst is kapott, ami valóban úgy indul, mint egy turnévfelvétel, de valahogy teljesen máshogyan lesz vége...

Lehet, hogy kurva sokat nézték a predátort és frankón azt hiszik, hogy ott sumákol valahol a teremben. Vagy arrafelé már teljesen nyilvánvaló, hogy akinek pénze van, az megtudja venni a technológiát, amitől mások nem látják és ezt csak mi nem vágjuk itt a putriban, hogy a közönség másik fele is ott van. Meg aztán az is lehet, hogy ezek egyszerűen csak olyan gyerekek, akik nem tudnak máshogy megküzdeni magukkal, ezért viaskodnak egyfolytában a levegővel. Micsoda magányos harc ezen a kurva jó koncerten! Ahol a frontembernek nem a lábában, hanem a kezén van X, és jópofa még az is, ahogy a mankóval odaáll és totál beleteszi magát. Az LDB Festen Kentuckyban, szóval az Inclination hazai pályán van és tolják is ahogy kell, istenkirály gitártémáik vannak, csak ez a sok hülyegyerek értelmezhetetlen továbbra is a képeken. Mert a Midwest Straight Edge számai kurvára rendben vannak. Csak a zenekar szinte teljesen elérhetetlen, mindig érdekes marad, hogy ők ezzel egyáltalán szembe se mennek. 

Abból is könnyen kiderül, hogy az idő milyen gyorsan elfolyik, hogy mint egy teljesen új bandára, úgy gondolok a Lanternl néven együtt zenélő négyesre. Pedig ahogy nézem már két éve is van annak, hogy kijött az első ep, amit szintén nem fogtak rövidre. Azóta több koncertjükről is lemaradtam, valamikor ősszel itt Pécsett is játszottak és emlékszem abszolút veszteségnek könyveltem el, hogy nem voltam ott, mert itt a délvidéken nagyon ritkán van olyan alkalom, ahol új zenekarok játszanak, akikhez van is gusztusom. Meg kiegészíthette volna a Volatile Matter lemez élményét is, ha hallok róla akkor élőben pár számot.