Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2019. május 02. 17:00 - csubeszshuriken

Test Dept albumpremier Londonban - Koncertbeszámoló

58772248_329736211063806_3667017303226056704_n_1.jpgKét évvel ezelőtt az Assembly of Disturbance elnevezésű háromnapos fesztiválon egyszer már terveztük őket megnézni Londonban, de akkor valahogy nem jött össze. Aztán pár hete Feri barátom kiszúrta, hogy az új album megjelenése kapcsán megint lesz két koncert és itt már nem volt visszaút. Számomra abszolút nyilvánvaló volt, hogy egy olyan zenekar, mint a Test Dept, ha közel harminc évnyi kihagyás után új albumot ír, annak csak hathatós oka lehet. Aztán a szintén pár hete megjelent Disturbance lemez végül egyértelműen meggyőzött, hogy ma is van mit mondaniuk, a mondanivalóhoz megvannak az ötleteik és velük van az erő. Az ipari forradalom ugyanis jó rég elkezdődött, de még korántsem sem ért a végéhez. 

58460761_2263093853729135_7932009627330281472_n.jpg

A visszatérés pedig már csak azért is érdekes, mert a Test Department zenekar pont a kilencvenes évek második felében hagyta abba - pont amikor az MTV az industrial vonalat a metál bandák miatt még vastagon futtatta - ahelyett, hogy megpróbálta volna learatni a babérokat azokért a hatásokért és alapokért, melyek lerakásában jelentős szerepük volt a nyolcvanas évek legelejétől kezdve. Ők azonban feloszlottak, mi meg sosem láttuk őket élőben. Pedig játszottak anno Szegeden és Budapesten is, de akkoriban mindkettőnknek más dolga volt és mire visszatértünk egy tíz évnél is hosszabb buliból, a Test Dept már nem volt sehol. 

58727347_2352175778177895_115306183836827648_n.jpg

Ezért tehát megindultunk, hogy a lemaradást bepótoljuk. A jó öreg Londonba, ami az ottani barátaim szerint élhetetlen és mostoha, de két nap erejéig nekünk most is bejött faszán. Tíz kilométernyi flaszter és némi Temze parti eszem-faszom után ugyanis már be is indul a beolvadás a hatalmas beton és téglamasszába. Plusz a helyszín a zenekarnak is hazai pálya és ez látszott is mikor a kis kelet londoni klubban elkezdtek gyűlni a fejek, mert sok olyan forma volt, aki szerintem ott voltak már a kezdeteknél is. Egyéniségeket ötven felett, az underground lelazult veteránjait látni kurva jó cuccokban pedig szintén külön élmény az olyan hazai hétköznapok után, ahol tömegek hitették el magukkal, hogy a mackónadrág az ruha.

58689467_293072614951167_8206904658308890624_n.jpg

Meg a bemelegítésért felelős Dj srác is patent témákat pakolt. Szóval nyolc után kicsivel már dolgozott az aljas bunkertechno és közben pörgős helyi kíséretünknek köszönhetően - aki volt a Kármen - az is kiderült, hogy a Test Dept egyik technikusát tökre Gergőnek hívják. Aki egy Laibach bulin vágódott be a banda egyik tagja mellé, aztán a buliból végül az lett, hogy most ott van a legendás zenekar mellett. Kaptunk tehát nagy magyar pacsit, meg némi háttérsztorit arról, hogy mi zajlik belül, a Test Dept mire készül. Előttük azonban még egy csaj is pörgetett, két géppel, amiből sűrűn lógtak ki a kábelek, a zajra pedig kajak ráálltak az emberek. Minimum tízen nézték öt centiről a kezét a gonosz gombokon, ridegen harsogott, amikkel televágta a termet rendesen. Mire Feri mondja, hogy ez Sanford Parker női alteregója, erre később meg kiderül, hogy a neve tényleg Shelley Parker. Akire szerintem abszolút érdemes rákeresni, ha kellene valami, ami az agyadat nulláig gyalulja. 

57434133_580229815805245_1885209803622449152_n.jpg

Nem volt múltidézés, csak az új albumról játszottak. A két eredeti tag, azaz Paul Jamrozy és Gray Cunnington, illetve Charles Poulet és Zel Kaute, akik a visszatérés óta szintén folyamatosan tagjai ennek a folyamatosan változó felállású zenekarnak. A gumiabroncsoktól, felfüggesztett fémlapoktól és rozsdás vasdaraboktól bizarr színpadon pedig, mint valami vészkürt szólalt meg a trombita, aztán Zel dobjai domináltak, de Paul is fogott egy baszott nagy dobot és a Test Dept törzs arcba kapott egy komolyabb adagot. Szóval a kivetítőn látott képekkel kombinálva - David Altweger kreálta a számokhoz igazított vizuális hátteret és mixelte a pultból koncertet - tíz percnyi totális hidegrázás következett. Aztán jött a Landlord és a katartikus dühöngés simán átfolyt tánczenébe. A súlyos gyári techno pedig jól meghúzta felfelé a bulit, ha lehet bulinak nevezni a huszonnegyedik óra eme sötét, gyilkos vízióját. Monoton zakatolás, lidércnyomás. Ahogy mi is, úgy az ő zenéjük is töretlen menetelés előre, egyenesen bele a halálba, a kapitalizmus dögökön él, mint a hiéna. A Disturbance tulajdonképpen egy tematikus album. Elég csak elolvasni három számcímet és rögtön kapsz egy képet, hogy a nagy közös öngyilkosságnak dedikálták az egészet. Meg el is játszották mindet, ami a hozzá készült filmmel együtt megrázó volt, de tényleg nagyon durván. 

59273893_930704573940207_2786652378818936832_n.jpg

Az új lemez borítójának hiénája ott vánszorgott a vásznon. A kapitalizmus úgy működik, hogy a világ egyik fele abból kurvára jól lakik, hogy a másik fele meg szépen megdöglik. Túlélők másznak a kerítéseken, de a parancsok ki vannak adva. Nyomorgó városokat mutat felülről a kamera. Putyinon Trump arca. Trump és Putyin ugyanaz a fajta. Először a Debris szólt, benne az a Gray által elmondott versszerű monológ, aztán talán a Information Scare, az események tehát ismételten felpörgetve. A meztelen ember kiszolgáltatott, de maga is megeszi az állatot, ez egy emberállat állapot. Számomra a természettől való elszakadás és az újfent állattá zsugorodás volt az egyik legerősebb szimbólum. Meg a káosz közepén vigyorogva táncoló politikus, mint a McCarthy könyv végén a kibaszott Holden ezredes. Mert ez most már mindig így lesz! Mert ez most már mindig így lesz? 

58604237_650234898754545_2664407945898360832_n.jpg

Nem mondom, hogy nem voltak hibák, volt néhány elütés, beakadt ritmusváltás, de nem tudott szétesni a hangzás és végig megmaradt az intenzitás. Érezhetően sok improvizáció volt abban, ahogy a szerszámokkal és a beeffektezett tárgyakkal bántak, de a spontaneitás szerintem még hozzá is tett a nyers lendülethez, dühös őrülethez. Zel Kaute ránk zúduló dobjátéka mindenesetre nagyon erős része volt az egésznek, én legtöbbször őt figyeltem. A Gatekeeper című számnál is, ami a durva nyitás után a második csúcspont volt, ahol Paul végre megtekerte a napvasat, amitől be is kattogott az agy. Nem feltétlenül követték az albumra pakolt számok sorrendjét, így a Speak Truth To Power című szám is a végére került. Bár teljesen nem vagyok benne biztos, sokszor csúszott szét a fókusz, erős sokk volt ez egy stabil és tudatos figyelem fenntartásához. Viszont az biztos, hogy mind a nyolc tétel elhangzott. Továbbá egyetlen kardinális problémát sem hagytak figyelmen kívül a globális terhekből, amit jelenleg együtt cipelünk. 

58876502_647097122422090_5545409988727406592_n.jpg

Volt még egy kép a kivetítőn, ami nagyon megfogott. Az őrület határán egy nyelvét nyújtogató archaikus harcos. Keménykötésű kitetovált férfi egy móló legvégén, ami talán a világ legvége is volt egyben, mert nem volt utána semmi, csak látványtalan szürkeség. Az ütem harcolt, a zene ütött, a harcos meg fürkészett, keresett, de nem találta az ellenséget. Ez mutatta meg legjobban szerintem azt, amiben élünk. Magunkra támadtunk, ezért nem látjuk, akivel harcolunk.Bennünk van egy kielégítetlen ősi énünk, de láthatatlan az ellenségünk. Kétségbeesésében se tudja senki, hogy igazából hol és minek menjen neki. Tükörbe nézni meg lehet, hogy túl késő, mert körülöttünk már minden elveszett. A harcos a vásznon szintén tanácstalan és kétségbeesett. 

58384184_421636615079196_4917855467952144384_n.jpg

Mindig csodálkoznak rajtunk, hogy egy koncertért képesek vagyunk hat ezer kilométert utazni és most sem volt ez másképp, pedig nekünk Feri barátommal ez teljesen normális. Pár hete már beszélgettünk arról, hogy vajon milyen lesz a Test Dept és azt hiszem olyan volt. Pont olyan súlyos volt. Amiről beszéltünk sokat utána is, meg még fogunk is. Aztán novemberben folytatás, mert új bennfentes cimboránk Gergő megsúgta, hogy a zenekar hamarosan Budapestre is ellátogat, valamivel több szerkezettel és plusz még egy alapítótaggal. Meg sokkal átgondoltabb dolgokkal, mert ezek az újkori kreatúrák még csak úton vannak afelé, amit a Test Department igazából megmutatni szeretne. Az egész meg már csak ezért is megérte, mert  ezeket a fasza kis képeket Feri elkészíthette és így nem csak az utunk közös, de ezt a beszámolót is ketten csináltuk. 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr4614797866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása