Kölyökkoromban, az általam preferált idősebb arcokban valahogy mindig is hajlamos voltam az apafigurát keresni, talán egy darabig ezért is tarháltam együtt egy ilyenforma Cöke nevű csövessel, aki ahogy öregedni kezdett, külsőre is kiköpött Kirk Windstein. Így nem is csodálkozom azon, hogy az All I…

Tizenhárom éves koromban a belső értékekkel úgy voltam, hogy a kisujjamat odaadtam volna egy csajért, akinek ilyen frizurája, ilyen vad sminkje van. Aztán jött anyám és olyanra vágta a hajam, mint amilyen Amyl mellett a gitáros fiúnak, azt mehettem vissza focizni a hülye gyerekekkel. Soha nem…

A Teen Idles és a Minor Threat miatt az Ian MacKaye bandák talán mindig egy kicsit több figyelmet kaptak, pedig Washingtonban még a Fugazi előtt egy másik zenekar is hozzájárult ahhoz, hogy egy jóval árnyaltabb hangzásvilág is jellemezni kezdje a helyi hardcore-punk színteret. Az Embrace és a Dag…

Misztikus történet akárhol szövődhet, de egy nagy múltú itáliai város is sokat hozzátehet az ember köreihez, ha éhezi a tudást. Sokféle hatás megnyilvánul egy adott zene érzelmi hátterében, de hogy a Caronte negyedik lemeze ilyen lett, azon egyáltalán nem lepődtem meg. Dorian Bones zenekarához…

Tökéletes név egy elegáns zenéhez, ami jól áll a fazonnak. Ryan Patterson már többször megjárta hazánkat és szerintem iszonyat bájos, mikor ez a nagydarab manus a színpadon is elengedi és olyan átéléssel táncol, mint anno a Depeche Mode klubba beleszédült tinédzserek. A Fotocrime nem váltotta meg a…

Egymagadban, mint egyetlen sírkő a bozótosban, mert mindig te vagy, aki drámát sejtetsz, magányodból építesz emlékművet. Az olyasfajta zenészek, mint Dana Schechter, ha választhatnának, hogy madarak vagy halak legyenek, biztos a víz mellett döntenének, mert abban jó mélyre lehet úszni és onnan már…

Kimondani a szót, hogy szaxofon, mintha egy elfeledett egyiptomi isten neve lenne, akit a piramisok magasságától távol bent a sivatagban csak titokban imádhattak, mert megtanította az alattvalóknak, hogy a nap, mint leghatalmasabb élőlény és egy porba született emberi lény, sosem lehet azonos…

Sokunk barátja Lörke (Marina Revue, AMD), pont azokban az időkben kezdett nekem egyre többet beszélni az új zenekaráról, mikor ennek az oldalnak az ötlete is megszületett. Szóval adta magát, hogyha majd mindenki odaér, akkor velük készítsem el az első itt megjelenő interjúmat. Ezt persze annak az…

Korábban csináltam egy cikket a tavalyi év legjobb videóiról, de ennek is benne kellett volna lennie. A nyáron megjelent Flamagra lemezt december elején követte, szóval nem a legfrissebb, de abszolút nem is elhanyagolható. Én imádom, ha valami átlép látomásba és hozzá ilyen szépen van fotózva,…

Van egy lemez, ami úgy kezdődik, hogy Dixie Collins tök őszintén kitárulkozik és azt mondja: Észak-Karolinában születtem és nem tudok olvasni. Nem tudom, hogy ez arrafelé mennyire trendi, mert mondjuk sokkal faszább behányásig tévézni, de az biztos, hogy az új Fucked kislemez koncepciója a dobozban…