Idővel mindenki megszereti az ékes zenét. Több otthonülés, folyamatosan táguló érdeklődés és az évekkel beérő bölcsesség, aztán egyszer csak megjelenik az egyik szívrekeszben az a melegség, valami klasszikus gitárszóló hallatán, amit még a hetvenes évek legelején írtak talán. Klassz kis történetek ezek, viszont egy fasza metál lemezen szerintem továbbra is fröcsögjön a vér és törjön az üveg. Ha az első öt perc nem hozza azt, amit a Született Gyilkosok című filmben a nyitójelenet, inkább hagyom a picsába. Az összes téma és az atmoszféra kötelező jelleggel legyen gusztustalan, hogy mikor megszólal egyből lássam magam előtt, ahogy vért prüszkölnek a parasztok. Horzsoljon, gyomrozzon, valaki hörögjön, valaki sikítson. Mondjuk ebből a szempontból a Rat King nem is okozott csalódást. Ez hamisítatlan és mosdatlan punk metál. 

Az elmúlt húsz évben ez a három műfaj - death, grind, sludge - már jó pár banda esetében összekavarodott, tolták sokan a moslékot és itt is ez történik. A srácok a Vicious Inhumanity albumon is olyasmiket pörgetnek, amit a Lair of the Minotaur, a Necrophagia és a Cephalic Carnage pörgetett. Ebben a világban ezek a nevek pedig csak jót jelenthetnek, én személy szerint mindenre rámegyek, ahol ők a hivatkozási alap. Tök jó hallani, hogy a doom / sludge vonal után kezdték el zeneileg kigyúrni magukat, mert olyasmi hangzással és gitártémákkal van tele a death / grind vérengzés és így kapott egy plusz ízt az egész. A durvulás mellett megmaradt a legendás metál jelleg, ami jót tett a hangulatnak. Változatos témákból lettek a számok összerakva, spriccel a lemez méregfoga. Jó kis kiadó, jó kis banda. Seattle underground.