A kibaszott nyolcvanas évek, meg azok a legendás számok és lemezek, amiket Lux Interior igazából Poison Ivy lábai közül varázsolt elő. Bár a The Cramps minden időszaka elég menő, összesen kilenc lemez és huszonöt év volt a mérleg, mikor 2009 februárjában túlságosan fiatalon elment a frontember. A Three One G Records most nekik állít emléket, akik a psychobilly, a goth rock és a horror punk bizarr keresztmetszetében voltak geci nagy királyok. Az aktuális feldolgozásalbumon pedig olyan előadók nyomják, mint a Metz, a Child Bite, a Daughters, Chelsea Wolfe és Mike Patton. 

Hogy első körben csak a számomra ismerősebbeket soroljam, pedig nem is feltétlenül az ő átdolgozásaik leptek meg a legjobban. A Daughters és a Zeus! plusz Mike Patton, meg talán a Retox nyomják a leginkább autentikusba, míg Chelsea Wolfe már inkább a saját stílusában vette elő a Sheena's in a Goth Gang című számot. A Microwaves, a Sonido de la Frontera és a Panicker által választott klasszikus viszont sokkal trükkösebbek, ott van latin tánc, techno és hasonlóan eszement őrületek. A New Kind of Kick és a People Ain't No Good pedig szintén kurva jó. Háromszor egymás után megkajáltam az albumot. Ugyanolyan eklektikus lett és formabontó, mint amilyen a The Cramps is volt anno.