Ez van, amikor az elköteleződés sejtszinten is beépül. Ezért van, hogy sorban jönnek a coloradói színtér bandáitól azok a metál lemezek, amik nagyon durván behúznak. A Blood Incantation éteri és rejtelmes. A Spectral Voice vaksötét és förtelmes. A Primitive Man elviselhetetlenül nyomasztó. Mindhárom banda világa teljesen elborult és a hangzás terén is ultrasúlyos, végletes, mégis mindegyikben van valami hipnotikus. Olyan, amit hallgatsz és nem szabadulsz. Az élmény fejlődik, terjed és növekszik, mintegy veled élő parazita. Pont ilyen a három fent említett banda tagjainak új projektje is. A Black Curse bemutatkozólemeze ugyanis szintén fölénk emelkedik és csöpög belőle a túlvilági a szutyok. Ezer halál a holdfényben, itt minden éjszaka van és könyörtelen. 

Írtam már róluk pár sort, ahhoz nehéz mit hozzátenni. Bennfenteseknek készült, mérgezett vérű black / death anyag, de a legősibb és a legocsmányabb. A hangzás szerintem túlmutat az aktuális underground trendeken, ugyanis tudták, hogy mit akarnak megmutatni és ennek alá is tudtak mindent rendelni. Az Enraptured by Decay például tökéletesen demonstrálja, azt a death metál vonalat, amihez nem kell hozzányúlni. Tökéletes pillanatok sorozatában működnek a klisék, mert érzéssel jönnek, amik teljesen elveszettek. Átok, acsargás, jajveszékelés, kántálás, hörgés, betegség. A címadódal vinnyogós gitárral tömény pusztítás, szabdalás, ami agyat zabál.  A fent említett nyolc perces tétel mellett viszont nekem a Finality I Behold a másik nagy kedvencem. Nagyjából a Bathory szelleme, csak tébolyult amerikai köntösben. Valóban rituális lemez, brutális és tiszteletreméltó halálkultusz. Élőben vérfagyasztó lehet.