A figyeleméhség boldogan szörföl a probléma újabb hullámain. Ilyenkor hétszeresére nő, akiben csak az ego dolgozik, mindenek felett állnak az egyén személyes igényei. Velük együtt pedig az is fürdik, aki mindig másokra mutogat, járvány idején ugyanis teljesen legális a harag. Meg persze indokolt a totális kontroll,  szóval kisebb és nagyobb vezérek osztják a csikkzsebből kirántott parancsot. A rettegőknek viszont marad a konzervdoboz, ők ezelőtt is ezerszer lejátszották már, hogy bedeszkázzák belülről az ajtót és távcsőnek használják a letekert vécépapír után ottmaradt kartont. Az ablakból pedig látják, hogy az alkoholisták ezt is teleszarják, ők most is ott isznak a bolt előtt, ahol a csúf és makacs öregemberek kerülgetik a felelőtlen formájukat. Ez a krízis nem más, mint éles tükörkép, mert amik vagyunk és amink van, most is csak azt hozzuk triplázva. Az ausztrál Cold Meat meg közben kihozott egy albumot, aminek a címe simán lehetne aktuális utalás. Hot and Flustered. 

Persze gondolhatod, hogy ezt most csak ráhúzom, de ahogy a számcímeket olvasom, ennek a bandának is pont olyan beteg a világképe, mint amilyen beteg a világ körülötte. Jó kis groteszk hardcore punk, fröcsög a dühös és cinikus fricska. Ami stílusban sincs túl messze a Static Shock Records olyan más bandáitól, mint a State Funeral és az Uranium Club. Sőt, lehetne ennek a kettőnek a keveréke, mert a hangulatra elég balhés, közben a tempó tök meredek, de ugyanakkor meg van benne ez az idegbeteg kötéltánc is. Igazából a gitáros iszonyat dilinyós, egy csomó pattogó, sípolós szarságot belerakott, amit nagyon adok. A kurva jól megírt témák mellett pedig a dobok hangzása is nagyot dobott. Ezért lett a kedvencem Beach Photography és a Cinematic Fashion. A dob mind a kettőben nagyon alap és baszott ütős, mint az énekes csaj hangja. Az is geci zabos és szilánkos. Egyébként meg több perthi bandában is játszanak a tagok és hozzájuk köthető a Helta Skelta Records. Ez az első nagylemez.