Mikor épp aktuális volt nem láttam sehol, szóval pár nappal ezelőtt teljesen véletlenül futottam bele, egyébként meg lassan már egy éve lesz, hogy ez a lemez megjelent. Ez persze az értékéből úgy sem vesz el, gondoltam kirakom ide, hátha másnak is érdekes lehet. Ha voltál tavaly Om koncerten a Dürerben, akkor te is végigálltad azt a zseniális élő szettet, amit Kevin Martin ott nyomott felvezetésnek. Szerintem zseniális ötlet, hogy ő volt a turnévendég, de láttam plakátot nem rég, hogy az államokban nyomta a The Body előtt is. Mondjuk a csávót tényleg lehetetlen beskatulyázni – The Bug vs. Earth stb. -  az elmúlt harminc évben ugyanis mindent játszott, ami pincehideg, elég sötét és elektromos.

Justin Broadrick neve a Godflesh miatt mindig jobban pörög, pedig a közös projektjeik - Ice, The Sidewinder, Techno Animal, The Curse of the Golden Vampire - mindkettőjüket ugyanúgy nevesítik, hiszen nagyon súlyosak a cuccaik. Az utolsó egyébként pont a Zonal volt - ezt a nevet is tizenöt év után húztak elő megint a fiókból - tavaly hoztak ki egy nagyon nehéz trip-hop korongot, ami újfent meghajlítja a rideg fémlemezt. Ezen a területen ők tényleg hatalmas mesterek. A Sirens viszont egy szólólemez, ami személyesebbnek tűnik és ambient, talán ezért sem használta most emberünk a The Bug nevet, mert az egy nagyon más hangulatú dubstep projekt. Tizennégy szám billentyűkkel, lassabb, terjengősebb ötletekkel, amiken át csakis az érzéseket és nincsen semmi, ami durván direkt. Kíváncsi lennék, hogy amit hallok, az hogy jön a képhez a borítón? Elég sokszor várakozással teli, légüres térben szemlélődő, feszült háttérzajok. Jó kis sétálgatós, esős, morfondírozós.