Többen valószínűleg nem tudjátok, hogy én igazából Csubi néven is futok. Új bandám pedig pont azután aggatta rám ezt a nevet, miután a speed és egyéb kedves szerek, majdnem megették az életemet. Szóval ezt az albumot pusztán a bandanév és egyéb érzelmi okok miatt akkor is kiraktam volna, ha rajta a Milli Vanilli egyik tagja, kuka mellett talált gyerekhangszereken bazseválna, mondjuk a Mr. President két csajával. Ennél azonban sokkal fényesebb a helyzet, mert a Chubby and The Gang harcedzett brit punkrockja egyből gödröt fúj a sörhabokba, de azt kurva sok lendülettel és jókedvvel. 

Egyik spanunk múltkor a buli végén beállított és csak ennyit mondott: Megittam egy üveg vodkát! Oi! Ez a lemez pedig pont ennyire mocskos és pont ennyire bájos, mint az a szerethető, elázott faszkalap is. Zeneileg abszolút a klasszikus, gyors, ökölrázós és romantikus punktornádó. A Buzzocks és a Cockney Rejects tiszteletbeli unokái Londonból. Akik picsán rúgtak ezzel a tizenkét rock and roll slágerrel. Meg kell mondanom zseniális a szett! Hammond orgona és Motörhead, egy olyan bemutatkozó lemezen, amit tényleg nincs rossz dal, mert a gyerekek nem akarnak mást csak érezni. Ahhoz ennyire nem is kéne jól szólni, hogy a tesóknak pár jó szót szószoljon, de azért a hangzás is tökéletesen elkapták. Angliában lassan megint minden non-stop előtt vannak jó bandák és ezt a legkomolyabban állítom. Az idei faszom tudja hányadik punk évet ezzel tehát ezennel megnyitom. Az alkohol fogyasztást viszont továbbra sem támogatom! Csak énekelem, hogy Bruce Groves Bullies és Grenfell Forever, azt csá.