Kell az a kibaszott meglepetés! Az újdonságok ereje megállíthatatlan. Azt meg kurvára szeretem a punkban, hogy frankón kifogyhatatlan. Kotorászni, kapargatni, keresgélni, de valahogy minden napra jut valami, ami van annyira kemény, mint házibulin megenni egy villanykörtét. Mikor még ég, hogy faszán…

Különleges bandák, exkluzív témák. Akinek megvan a Child Bite, az már nyilván korábban levágta, hogy nem egyszerű agyakból tekeredik az a metál kifelé, amivel a detroiti négyes tizenöt éve kísérletez. Dead Kennedys, The Jesus Lizard, Voivod és Faith No More, vagyis elég vegyes zenei háttér és hozzá…

Az alap, hogy Blood for Blood, de ettől még nem jön be egyből a Ramallah. A Wasted Youth Brew után egy kicsivel jött valami nagyon más, ahol szintén White Thrash Rob viszi a frontember szerepet, de rajtam már sokat nem dobott ez az új projekt. Az ezredforduló környékén, egy nagyon tipikusan olyan…

Már a négy évvel ezelőtt megjelent A Thorn, A Blight című hatszámos bemutatkozóanyagnak is jó visszhangja volt a black színteret tekintve, de aztán két évvel később a nagyobb lélegzetvételű The Unlawful Assembly még ennél is szélesebb körben volt képes meggyőzni a fórumokat, hogy a Dawn Ray'd egy…

Vélhetően egy újabb alkotómániás felállás, az industrial / noise vonalon mozgó texasi duó folyamatosan újabb és újabb kiadványokkal jelentkezik. Két album három év alatt és mellette négy kislemez, köztük egy Curse és egy Portrayal of Guilt split is. A hamarosan induló Európa turnéval párhuzamosan…

Nem vagyok teljesen idióta, azt azért vágom, hogy az internet sokkal gyorsabb, mint a biciklim. Szóval akihez el kellett, hogy jusson, hogy holnap Cro-Mags és Harley Flanagan, annak már nyilván jegye van a bálba. Ezen poszt tehát inkább csak meghangol, meg közben jött egy új Red Death szám a múlt…

Végállomás gyermekei, hisztéria. Tartoznak nekünk az információval, ami valóban az. Ingatag szavak kőröznek a létezésünk felett, az igazság olyan, amit mi nem kapunk meg. Nevetünk a halál arcába, sikítunk, mint a hullámvasúton. Ez nem egy kibaszott vidámpark. Nem jelentünk nekik semmit, csak…

A Something To Prove idején még nem voltam sehol. Amikor a Common Thread kijött, épp csak belecsöppentem és inkább a keménykedős irányba mentem. Aztán mire a nyolcvanas évekhez, vagyis a gyökerekig eljutottam, már nagy kiadós banda voltak és a Shit For Sale című lemezen olyan trendeket követtek,…