"Ezek az okos és művelt emberek - akik a szenvedés és gondolkodás hatására belső világuk felé fordultak, s elszakadtak az eseményektől és csaknem az élettől is, akik az emberiség többi részétől szinte már az utókorba távolodtak - maguk elé meredtek a messzeségbe, az élők és eszeveszettek érthetetlen világa felé. Háború! A fekvők néhányan megtörik a csendet, félhangosan ismételgetik e szót, s elgondolkodnak afelett, hogy ez a modern kor, de jóllehet minden idők legnagyobb eseménye. És ugyanakkor ez a hír zavaros és sötét káprázatot varázsol a szemük elé, a tiszta tájra. A völgy békés térségein, melyeket rózsapiros falvak és bársonyos legelők díszítenek, a fenséges hegyeken, a fenyvesek fekete és az örök hó fehér csipkéin emberi nyüzsgés támad. 

Jól kivehető csoportokban embertömegek mozdulnak. A mezőkön a támadók, mint hullám a hullámot, követik és elborítják egymást, majd hirtelen megtorpannak, a házak mint felkoncolt emberek hevernek és ugyanígy a városok is, a falvak helyén fehér kőhalmok, mintha az égből dobálták volna le őket a földre, holtak és sebesültek iszonyú szállítmányai rútítják el a mezőségeket. Minden nemzet itt látható: határaikat szétmarta a mészárlás, és szüntelenül tépik szívükről az életerővel és vérrel teli új katonákat, az élők áradata csak úgy ömlik a holtak folyamába. Északon, délen, nyugaton: mindenütt csaták dúlnak a messzeségben. Bármerre fordul az ember , nincsen olyan égtáj, amerre ne tombolna háború. A sápadt szemlélők egyike, könyökére támaszkodva, felsorolja és számba veszi a hadviselőket, a mostaniakat és az eljövendőket: harmincmillió katona. Egy másik, kinek szeme előtt mészárlások látomása cikázik, ezt dadogja: Két egymással küzdő hadsereg nem egyéb, mint egyetlen nagy hadsereg, amely öngyilkosságot követ el." (Barbusse, A Tűz) 

Száz másik mellett, de a világháborúknak az is egyértelmű abszurduma, hogy a németek által is vastagon benépesített Amerika állt harcban a németekkel a világhatalomért, miután hallgatólagos szövetséget kötöttek az oroszok ellen, akik később viszont nagyon is kellettek ahhoz, hogy másodszor is elvérezzen a harmadik birodalom. Ellentmondások tömkelege egy koncepcióalbum mögött, amit a német Minenfeld  zenekar csinált meg emlékezetül a sötétségnek, ahol millióknak ígértek dicsőséget, de azok csak halált találtak. Osnabrück egész közel van Brémához, ami azért fontos, mert a Mörser és a Systral hatása benne van a Minenfeld hangzásában és nekem mindig is az volt az érzésem, hogy arcokat szétbombázni death metállal vagy így kell, vagy sehogy. A fiatal banda tehát keményen beleállt a darálóba, crusty szívek véreznek el minden számban, miközben az üvöltés íze is legalább annyira iszonyú, mint amikor a Disma iszonyat szigorú. Színtisztán régi sulis beavatás, Bolt Thrower szintű komor epilógusok és az őrületek váltják egymást. A németek itt is nagyon jók a háborúban...