Tudom sokszor túlzásokba esek - másnak talán unalmas is lehet - ahogy túlcsordulva nyalok körbe egy-egy aktuális bandát vagy albumot, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kurva sok új zene van, nekem meg nincs időm mindenre, ezért csak a legjobbakat írom meg. A Macska nem egy objektív híroldal vagy ilyesmi, itt egyedül csak én rajongok és bevallom nekem ez nem megy máshogy. Röviddel a nagylemez után kijött egy új Portrayal of Guilt cucc, alig néhány percben demonstrálva a banda egyre csak növekvő erejét. A Suffering is a Gift ugyanis egyből a sarokba ültetett és miután vagy háromszor meghallgattam ezt a kislemezt, el kellett, hogy gondolkodjak azon is, hogy mi a faszt írhatnék ilyenkor mást, ha nem ezt és nem így...

Mert a szívem helyén nekem már akkor elkezdett épülni a halálcsillag, mikor az első saját néven kihozott kislemez beakadt. Aztán az acsargásból tavaly novemberben is beütött egy nagyobb adag, annak Let Pain Be Your Guide lett a címe, de a koszos pinceajtót mögöttem, most ez a tízperces motyó is rám rúgta. Tudom furcsa örülni ennek a tökre beteg hangzásnak, de amit ezek a texasi srácok itt elkaptak, az lehet akár egy műfaj újjászületése, eszerint pedig a halálnak is van jövője. Az olyan bandák, mint a Young And In The Way és még néhány ugyanis egyszerre fogalmazták újra a crust punk és a black metál lényegét. Én pedig most velük emlegetném a leghatározottabban egy lapon a Portrayal of Guilt nevet. Totál nyomasztó az atmoszféra, minden átvezetés hidegrázás, de nincs megállás. Csak ez a kegyetlen, elmebeteg gitárhangzás, ahogy a jövőbe mutat, de minden témából csak egy percet kapsz. Éhes maradsz és ettől kerek, szerintem felülmúlták a mostanában szokásos trendeket. Azoknál a dobos is sokkal gonoszabb, de nyilván sokat köszönhetnek a stúdiónak is. Tényleg veszettül szólal meg, tök nem zavar, hogy tök modern.