Nem szabad hinni a trendeknek, de slágereknek, amik a mindenen túl születnek, néha csak simán be kell hódolni, ha éppen úgy van. Én azokban soha sem bíztam, akik kicsit sem látták meg magukat Mike Patton dalaiban és azok furmányos sokszínűségében. Nekem ugyanis ő is egy olyan tag, akinek mindent elhiszek és bármit csinál, mindent hazaviszek, mert otthon vagyok a hangjában. Az a fajta nyughatatlan, aki mindig dolgozik valamin és többnyire olyanokkal, akik a zenében teljesen máshol vannak, mint ahol mindenki más.
Most Jean- Claude Vannier francia producerrel készít közös albumot, szóval várható, hogy olyan sanzonok sorozata lesz majd a Corpse Flower, mint az album eddig publikus tételei, csak még egy kicsit durvábban elcsöppenve. Mert nekem az első kettővel szemben a Browning lett az a dal, ami közelről megérintett és remélem, hogy lesz még beljebb, ahogy megjön majd az egész lemez. Szeptember 13-án, lejjebb meg a teljes eddigi kollekció...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.