Aki az első strandolásnál rommá ég, mert amatőr, az ma már csak az interneten szörföl. A délután viszont úszógumik, tangabugyik, tollaslabda és csilicsáré napszemüvegek nélkül is színes, mert simán van olyan zene. Zenét hallgatni a múlt nélkül meg nem lehet, mert úgy is mindig az van, hogy elkezded valahol, arról beugrik valami és aztán öt lépésből Big Boys, vagyis frankón, mint a sakk-matt. Innen már nem mentem sehova. A Touch and Go Records kétlemezes összeállítása ugyanis kurva nagyot ment ma. Gondoltam ide is kirakom retrospektív, had hízzon ez a kurva macska. 

The Skinny Elvis és Fat Elvis. Azaz az első kislemez, az egyetlen split, majd egy nagylemez és aztán még két album.  Klasszikus punk és punkmutáns. Ott voltak az alapkőletételnél, mikor megszületett a hardcore Texasban, csak ebben mindig sokkal több funky van. Mutant Rock, Nervous, Thin Line és Common Beat. Vagyis négy különböző nóta, ami a legnagyobb bandákat is tanította arra, hogy mindig legyen valami trükk is. Mint utóbbiban az a sikálgatás a lemezjátszón úgy nyolcvanötből, én meg lementem tőle hídba. Randy"Biscuit"Turner hangja, Jello stílusától a James Brown életérzésig bárhova elvisz, ha közben lazán pattog a basszus. Hogy az egészben mekkora humor van, arról meg már nem is beszélve. Szóval, ha el tudnám viselni, hogy bármi hozzámérjen a tegnap után, a sovány Elvis borítóját a hátamra, ma simán felvarratnám.