Nem tudom mennyivel ezelőtt ugrott fel az egyik félbeszakított beszélgetésem ablaka, Dávid barátom küldte át váratlanul ezt a lemezt, nem hallottam, nem olvastam korábban róla semmit. Küldött egy cikket is, de először a lemezt kezdtem el hallgatni. Zenei értelemben nem volt minden pillanata az enyém, mégis teljesen lenyűgözött. Aztán megnyitottam a hozzá kapott olvasni valót és sokkal inkább megdöbbentett. A nyolc számot ugyanis monológok vezetik fel és szakítják félbe, három különböző hang szólal meg svédül. Linda bipoláris. Hosszú évek óta depressziós és mániákus időszakoktól szenved. A másik hang az anyjáé Illetve az orvosa is megszólal egyszer. A Suffocate For Fuck Sake koncepcióalbuma ennek a személyes történetnek szól. 

Abban a cikkben pedig angolra fordítva olvashattam el, hogy a nyolc viharos tétel közepette, egészen pontosan mit is mondanak a hangok. Vagyis Linda, amikor éppen kicsit jobban van. Aztán meg Linda, amikor kilátástalan helyzetbe kerül, szenved a bűntudattól és nem látja a kiutat. Elképesztő közelsége hozva szomorú helyzetét, itt nincsen távolság, nem szimbolikus szövegekben jeleníti meg a zene a magány, az elszigeteltség és a félelem érzéseit. Hallod a hangját és közben söpör rajtad végig ez a poszt-metál óriás, megmutatva a zenében is azokat a súlyos érzelmi fázisokat, ahol a lány igyekszik megérteni a helyzetét, megérteni a helyzeteket, de közben végig attól retteg, hogy ez mit sem ér, ha ő maga egy született katasztrófa. Mikor ezt olvastam, ez nagyon megütött. 

Az olyan betegek helyzete, mint ő, teljesen elszigetelt. Számunkra, akik nem szenvedünk ilyesmitől, nehezen érthető és ami érthetetlen, attól ösztönösen is felvesszük a három lépés távolságot. Ezért jár ki a tisztelet a svéd Suffocate For Fuck Sake zenekarnak, mert ahol nincs empátia, ott nincs ember. A Blazing Fires... lemez pedig erre mutat rá megrendítő erővel. Ihletett anyag, ezt érezni rajta. Az Isis és a Pelican magasságaiban zeneileg, harmóniában a téma mélységével. Sem a korábban, sem a később született lemezük nem lett ilyen elsöprő. Ami önmagában is megállná a helyét, de a szereplők ITT olvasható monológjai nélkül ez is csak egy lemez lenne. Így viszont nem az. Hanem egy tizenegy éve született, nagyon komoly tanítás. A legnagyobb köszönte viszont Lindának jár, amiért megmerte mutatni, mint megy keresztül és talán a küzdelmei után már jobban van valahol.