Azon, hogy Propagandhi számcím után választ nevet egy kanadai  hardcore punk banda, nem lehet csodálkozni. Zeneileg azonban kurvára meglepett a Failed States. Legalább annyira, mint a Red Death, az Arms Race, a Freedom, vagy mondjuk legutóbb a Moisturizer, az első találkozásoknál. Pedig csak az alapokat hozzák ők is, de arra kurvára ráéreztek. 

A bakancsos hardcore bandáknak egy időben nagyon jót tett a thrash metál. A később született ötvözeteknek meg nagyon jól jött, hogy volt hova visszanyúlni, a szikárabb, tradicionális hangzásvilág irányába. Mindkét jelenség forradalminak számított a nagy punkcsaládban és ez a két pálya, amit a Failed States is rohadt jól villant be egyszerre. A Hypocrite című szám alapján mondhatnám, hogy olyan kicsit, mint a Strife.  A betonkemény középtempóknál jutott eszembe a Red Death, de az ének végett valahogy aljasabb,  jó régi sulis, dühös proli rohadék. Tíz éves pályafutással, két évente új kislemezzel és a Satan is My Lord című legújabbal. Ami nagy kedvenc lesz úgy érzem, kár hogy koncertre errefelé nem sok sansz van, bár sosem lehet tudni. Az meg csak érdekesség, hogy ezen a néven találtam egy másik bandát is, azok poszt-punkot nyomnak és szintén piszok jók.