Mondhatni onnan indultak, ahonnan maga a punk is, csak negyven évvel később. Az abszolút gyökerektől jönnek, mert simán odáig ástak vissza. Hetvenesek évek és a kibaszott The Clash. A punk drámai, a punk utcai, kicsit ska és megvadul, de nagyon. Sok gyereket felnevelt az efféle zene. Például a Spiritual Cramp hat tagját is, akik ültek Kaliforniában és úgy döntöttek, hogy kiállnak a hagyományok mellett és pengetnek, dúdolnak, táncolnak egy nagyot, ebben a borús báli hangulatban.  

Én meg állva tapsolok, mert ez kurvára beütött. Már a Police State kislemez is, de az év végét meg a Television LP húzta meg. Vagyis az összesen egy évnyi közös zenélés szépen nagylemezzé érett és bizony pengén odarakták ezt a tizennégy tételt. Mert fogós, érzékeny, poétikus és bársonyosan sötét kis cuccos ez. Érdekes, hogy az elmúlt hónapokban sok hasonló dolog talált be, de itt is a Bauhaus hatását érzem még erősnek, mindebből pedig igazi elborult slágerek születtek. Kibélelve egy pompás feldolgozással is a repertoárt.  De a Television , az I Feel Bad Bein'Me, és a Blood Clot is elég mélyre mentek, miközben szórakoztató, abszolút táncolható nóták.. Szóval ki van már találva minden, csak jól kell újrakeverni a paklit és máris itt a tíz per tízes a leosztás.