A kilencvenes években mindenki táncolt és micsoda tánc volt. Csak nem az ózdi kocsmában a Betty Love haknin, hanem azokban a klubokban, ahol a legújabb londoni irányzatok terjedtek a party zenében, mint a bozóttűz. Súlyos, hideg bunker techno. Alattomos minimal és közben a jungle meg még vagy egy tucat ötvözet és mellettük azok a kísérletező producerek, akik mindenhonnan kilógtak a sorból. Aphex Twin pedig büszke lehet a gyermekére, Machine Girl néven egy mester padavan pakol, szeletel és harap. Bármelyik mixet elővettem, ami a neve alatt fut, szinte kötelező volt a vicsorgás, nagyon érzi a gyerek.
Aki a japán manga álca mögött igazából Matt Stephenson, vagyis New York egyik legjobb producere. Legalábbis most így érzem, bár érthetetlen módon eddig teljesen ismeretlen, pedig az elmúlt négy évben minden cucca felkerült publikus felületekre. Amiket csinál, azt egyébként tényleg a kilencvenes évek járja át, nekem nagyon sok mindent visszahozott azokból az időkből. Vad jungle és pengeéles techno keverék. Breakbeat állat, az abszolút fénykorból. A csóka még egy zseniális videót is csinált az egyik hosszabb mixhez és azt hiszem ez van egyben leginkább, de mondom, igazából az összes zenéje hasít. Szóval szépen be is pakoltam ide a szöveg alá, lehet rá feszülni faszán. Machine Girl klasszikus nosztalgia szörnyeteg a legsötétebb bunkerből, nem az az ártatlan kislány, aki meglát egy pikachut és egyből O a szája.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.