Még amikor a jó öreg Myspace lapozgatása ment iszonyat rá voltam csúszva a Psycho+Logical cuccaira, de leginkább az első Goretex lemezre. Nézegettem a megosztott cuccokat, képeket, borítókat és közben méregettem, hogy ez a sátán dolog mennyire lehet komoly. Aztán arra jutottam, hogy annak tűnik. Érdekes, hogy én is azt hittem, hogy Jak Progresso valójában Gore Elohim ösvényein jár, de valójában azonos időben - 1999 - kezdtek el ezen az okkult horrorrap vonalon mozogni, szóval senki nem utánozgatja a másikat. Jak Progresso nevét én egyébként pont egy olyan Gore Elohim lemezen ismertem meg, amihez az egyik dunaújvárosi haverom adott alapot a tagnak. Jak Tripper - így is fut - amúgy szintén iszonyat kreatív pali. Kis millió istenverte saját alapja van és persze pakolnak is neki, amiken mindig zseniként oson és futkos rossz érzés. 

Biztos megevett a csávó egy videotékát vagy kettőt, elképesztő mennyiségű filmzenével dolgozik, folyamatosan jönnek ki a lidércesebbnél lidércesebb új cuccok ma is. A Rosmary Gyermeke című könyvet sem egyszer olvasta el, de ziher, hogy van még négyezer könyve a témában, az rohadt kurva élet. Ezért a szövegei is magasan lépik át a szokásos egocentrikus ostobaságokat. A témák is sokszínűek, bár Aleister Crowley érdeklődésétől egyik sincsen túl messze. Szóval vér, hallucinogének, boszorkányság, sex, rituálék és egyéb okosságok. A történet tehát abszolút gusztus dolga, de szerintem egy régi olasz horrorban, amikor megjelent a csuklyás, már mindenki eljátszott a gondolattal, hogy ő van a csuklya alatt. Az viszont elvitathatatlan, hogy mindezeknek Jak Progresso a nagymestere, aki a csúcsra a Demon Rum című kislemezzel ért fel szerintem. Hangulatában és a válogatott zenei alapokkal sosem készült nyomasztóbb rap motyó. De nyolc évvel később, most szeptemberben, októberben és novemberben is jött friss Ep, ezek is ütik frankón a mércét. Ide pakoltam mindet. Meg alább egy két videót, amik közül az egyiknél még Christian Olde Wolbers neve is megjelenik, mint producer...