Talán furcsa lehet egy berlini jazz koncert ajánlóját olvasni ott, ahol egyértelműn kicsiben megy a gondolkodás és ráadásul kurvára a punkot nyomom. Mégsem szeretnék az esemény mellett elmenni úgy, hogy nem írok róla semmit, mert életem egyik legkülönlegesebb koncertélményéhez kapcsolódik a következő terv is. Bohren & der Club of Gore nagyjából másfél éve Berlinben. Pontosan ezért Bohren & der Club of Gore két hónap múlva ugyanott. Közben meg egy új videó is befutott.  

Van ez a zenekar, olyan lassú, mint a Sunn O))) csak egy leheletnyivel több benne a dob. Semmi köze az extrém zenéhez, érzésben mégis azt a súlyt hozza, amit mondjuk a Neurosis. Adott három fénykör, azokban három fura fazon valahol a színpad eldugott szegleteiben. Elől egy xilofon, középen egy szimpla lábdob. világító koponyával a megfeszített bőrön. Egy ősz tag németül beszél és közben követhetetlen külsejű berlini művészarcok egyfolytában nevetnek. Olyan számok között, amikben a szaxofon emberfeletti életet él és az egész valahogy megfoghatatlan, de meg kell előtte hajolni. Pedig a zenész kilép a körből, csak a hangszerén van fény, megszünteti magát, hogy ne maradjon végül csak a zene.

Mondanám, hogy ez jazz, de nem az. Írnám, hogy mi, de nem tudom. Csak ott volt ez a különleges élmény és én hetekig ebben voltam. A koncert, mint egy film, teljesen áthúzott egy másik történetbe. A színpadon és körülöttünk is tök érdekes formák, mi is ott voltunk köztük. Meg aztán különben is. Milyen név az, hogy Bohren & der Club of Gore? Nagyon várom a januárt. Januárt  25 - én egy gyönyörű hangversenyteremben megint Berlinben játszanak. De bárhol, bármikor, ha lehetőség nyílik rá, csak ajánlani tudom, bár sosem gondoltam volna. Másik dimenzió a zenében, amit látni kell élőben. Mármint egyszer minden évben. Mostantól ez a terv. Ezek meg itt ízelítők. Az említett új videó és egy teljes koncert is. Ha már végig erről beszéltem.