A hét elején még egyáltalán nem sejtettem, hogy megfog tekerni az ópium utáni éhség, de mondjuk azután, hogy hatszor hallgattam meg a héten minden lemezt amiről írtam - Daughters, Infernal Coil, Racetraitor, Night Hunter - bevallom valóban vágytam a nyugalomra. Egy izgalmas alapoktól szaftos hip-hop okosság pedig könyörögve javasolt, ha folyamatosan olyan zenéket tolsz, ahol egyfolytában pattogtatják a kukoricát. O.C. pedig az egyik legmegbízhatóbb előadó a műfajban a Jewelz lemez óta.

Szóval a hála a legnagyobb elosztónak, hogy passzolta a motyót, mert körülbelül négyszer hallgattam meg egymás után, tehát már meg is van a beismerésem, hogy függő lettem. Az Opium cím kilenc számot takar, ahol PF Cuttin felelős az alapokért és O.C. osztja a szavakat. Nem egy smukkos feka álomgyár, ahol még a te csajod seggére is locsol egy kis pezsgőt az MC. O.C. rendes gyerek és szokás szerint régi sulis. Ahogy az alapok is az aranykorral passzolgatnak a jelenből. Ezért is Moonshine és a 88 kaptak el első hallgatásra, de igazából végig laza a téma és érzésre egy nagyon jól hangolt dolog.