Valahogy úgy alakult, hogy Conan cikk a macskán eddig még nem igazán volt. Pedig Jon Davis zenekara ugyanúgy a rajongásom tárgya, mint számtalan másik kortárs doom horda. Kibaszott barbárok a fenevad barlangjában, eddig minden koncertjük emlékezetes maradt, mert majd leszakadt alattuk a színpad. Ekkora súlyban az érzés már mindig ott van. Érzed, ahogy nyomja a szegycsontodat, miközben szakadatlan meghajlítja a nyakad. Jon Davis kísérleti projektje ebben nem kicsit hasonlít a Conan lemezekre, mert végig kőkeményen megy a málházás.

Az Ungraven viszont annyiban más, hogy az egészet keményen bedrótozták, így végig sikálnak, motoszkálnak, torzítanak az effektek, ettől pedig lesz az egésznek egy masszív indusztriális jellege. Tavaly jelent meg a Language of Longing című első kislemez és a duó egyből a bemutatkozás után most élő anyaggal jelentkezett. Tyler Hodges dobossal közösen tehát így reagáltak a karanténra, itt egy helyen van az Ungraven eddig felvett összes száma. Mint a Conan és a Nailbomb közös menetelése, de a Darkthrone, Gorgoroth féle primitív, aljas hangzásvilággal keresztezve. Én rohadt nagy örömmel hallgattam. Plusz remek lehetőség ilyen formán is támogatni anyagilag az előadókat.