Abban, hogy sok a szar pont az a fasza, hogy ezzel szemben pár réteggel lejjebb, meg egyfolytában a jó zenekarok jönnek. Ahogy Moshpit című kislemezével két éve a BIB is sokunknak feltette Nebraska államot a térképre. Én legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna ezelőtt kedvencem a világnak arról a részéről. Új generációk, friss színterek és ez a meglehetősen megveszekedett, zajos trend, ami a BIB végett a punkban, onnan is kurva hangos.

Az első három anyag és az eddig felkerült totálisan őrült koncertfelvételek után egy új BIB cucctól nem maximális intenzitást várni tehát teljesen lehetetlen. Ehhez képest viszont kaptunk is majdnem húsz percet, ami egy ilyen bandánál már majdnem a végtelen. A DELUX című album fegyvertényeit tekintve pedig az egyetlen, ami tényleg meglepett. A többi ugyanis az előzményekből már jól kikövetkeztethető. Van ez a baszott szigorú, rohadt kaotikus hangzás, ami hozza a fogós, vicsorgós hardcore-punk eszenciákat, amiből minden sallangot maradéktalanul kibasztak. Ez a nyolcvanas évek, csak valahogy még inkább lecsupaszítva és nagyon durván elátkozottba. Szóval, ha a Hoax és a GAG adja, ez is fogja. A miheztartás végett pedig beraktam az egyik koncertfelvételüket is alulra.