Egy ilyen logó mindig sokatmondó, gondoltam megosztok ma valami igazán vészjóslót, ehhez pedig a Worm szolgáltatott is apropót. A flamingórózsaszín dél-floridai pálmafasorok között egy új faj inváziója ütötte fel a fejét, a csatornákban csordogáló aligátorszaros iszapból. Hagyományos egyszemélyes black metál projektnek indult Fantomslaughter súlyos elszállása, amiből két hiteltérdemlő anyag is született, melyeknek Nights in Hell illetve Evocation of the Black Marsh lett a címe és utóbbinál a történet zeneileg is terebélyesedni kezdett.

Szóval a Gloomlord lemez már egy sokkal inkább death / doom anyag, amit a lejjebb megtalálható öt hosszú és nehéz tétel is alátámaszt. Egyszerre éreztem ebben a háromnegyed órában a Dissection, az Autopsy, a Celtic Frost és Coffins hatását. Ez pedig sosem volt rossz ómen, egy metál lemez esetében. Elátkozott, himnikus mélyrepülés következik a halottmaradék lápvidék belsejéből. 

Komor, fekete kolostor doom vonszolja magát az első két számban és Apparitons of Doom című harmadik sem gyorsabb, de abból a szempontból komplexebb, hogy a gitár végett is díszesebb és a hörgések közben inkább a varjú black, ami dominál. A legjobb viszont Abysmal Dimensions, mert ott tizenegy perc alatt minden lemegy, amivel a fazon kísérletezik ezen a lemezen. A hangzás kilencvenhármas Morbid Angel, de ahogy hat, már inkább Spectral Voice, mert a családi képeid elsárgulnak tőle a falon. Nem kell ezt a zenét máshogy játszani, az ősi recept ugyanis sokkal jobban működik.