Legutoljára Jim Jarmusch és Jozef van Wissem közös lemeze, illetve a John Carpenter közreműködésével megjelenni készülő Daniel Davies szóló hívta fel a figyelmemet a Sacred Bones Records egyéb kiadványaira is. - Ez David Lynch zenei produktumainak kiadója is. - Szóval fürkészni kezdtem a videócsatornájukat és a Föllakzoid név valahogy egyből beakadt. Lement párszor az Electric című videó, aztán ahogy olvasgatni kezdtem a zenekarról szembesültem vele, hogy alig pár hónapja jelent meg a harmadik lemez, aminek elég jó sztorija van és ami a legfontosabb, hogy a zene is pazar. 

Nem tudom miért, de mintha a nevük is visszaadná, hogy chilei a zenekar, Föllakzoid pedig valóban egy titokzatos hely, valahol a tűzföldön. Így működik a fantázia, mikor az interjúikból összeollózott néhány gondolat és útkereső folyamatzenéjük hangulata összefonódnak egy történetté. Mindehhez pedig hangzásuk is elég egyedi, mert a misztikus folklórt ötvözi progresszív és krautrock elemekkel, de albumról-albumra egyre hangsúlyosabb az elektronikus zene szerepe és a minimalista hozzáállás. Szerintem a belső rezgésekre kattantak rá és igyekszenek azt egy modern eszköztár segítésével trance zenévé transzformálni. Míg a III című második album valamelyest gitárközpontúbb volt, az új anyagon az archaikus dominancia már inkább programozott és ehhez jönnek az élő dobok. 

Az a bizonyos sztori pedig úgy szól, hogy a teljesen kész anyaghoz Atom, vagyis a Chilében élő Uwe Schmidt utólag játszotta fel a szintetizátortémákat - producere is ő volt az albumnak - méghozzá azon az ajándékba kapott Korg hangszeren, amit egykor a Kraftwerk zenekar is használt. Az I összesen négy tételből áll, bunker techno és belső világokban való sötét motoszkálás. Ösztönökre hangolt minimalista hullámzása az ütemeknek, csavaros progresszív csatornákban. Én végig nagyon komáltam, amit a trió csapat. Érdemes megfeszegeti a korábbi albumokat is.