Mikor az Obelisk of Power pár hete kijött a Komakino'zine szinte egyből írt róla, Karesz barátom szavaival pedig én is jóllaktam, meg közben láttam, hogy ezzel párhuzamosan is kapott az anyag jó pár megosztást, szóval nem akartam a tizenhatodik tök hirtelen Gyilkos poszt lenni. Van ilyen. Viszont, ahogy az előző kettőt is, ezt a négy számot is jó párszor meghallgattam és a mai nap adott hozzá plusz apropót, hogy én is ajánljam ezt a megátalkodott anyagot. Ma este ugyanis a veszprémi Teremben kerül bemutatásra, az On Graves és az OAKEN együttesek társaságában. 

A rohadt szemét crust lemezek hallgatása sosem tesz rosszat a metálnak, ezt éreztem első lendületből. Hogy a számok most is kurva jól ki vannak találva, minden témában megvan az okosság, de inkább az érzés volt a lényeg. Szerintem ezért is nyersebb kicsit, mint a két éves hatszámos. Ott is ez a kapkodós, vehemens punkos, belassulós elborulás volt az alapdinamika, de talán a felvétel miatt, ez most valahogy mocskosabbnak hat. A By The Voyager így kezdésnek természetesen egyből helyre rak, a szokásosan súlyos basszusfutam és a tipikusan Gyilkos lidércgitár kurva gyorsan meghorzsol. Ebben is van a végén sludgy szufla, de az igazán a Mass of Unsureness című zárótételben ül még mélyebbre, ahogy hullámzik, egy lepattant sufni falait körömszakadtig sikálgatva a gitárokkal, majd a váltás után a beszakadt körmöket gyászolva. Szóval ilyesmi két nóta keretezi azt a másik kettőt, ami nagyon jól hozza ezt a figyelemreméltó punk metál kombinációt.A dob és a basszus sound, ezúttal is tökéletes. A Heavy Thorn Crowns d-beat vágtára felpakolt gitártémája pedig kiköpött detektíves. Mifelénk úgy mondják, hogy dicséretes rohadék.