Ez a bejegyzés eklatáns példája annak, hogy egy jó lemezborító hogyan csalt ki a komfortzónámból. Az Alexisonfire ugyanis sosem volt az én bandám és a fentebb látható fotó híján nem hiszem, hogy meghallgattam volna ezt az andalító hajnalpír csavargóhimnuszt. A kanadai poszt-hardcore zenekar aktív évei - 2001 és 2011 között - nálam pont azokat az időket fedik, amikor a keménykedő döngölésekből épp úton voltam az olyan zenék felé, mint a Fucked Up, vagyis az Alexisonfire énekesének másik bandája. Nekem sosem jött át igazán ez az emo vonal, mert a zenéből valahogy hiányzik az a sötét árnyék, amit a túlénekelt szövegek viszont kínosan erőltetnek. Ellenben visszatérésük harmadik dala - sok éven át nem volt friss anyag - egy elképesztő hétperces alkotás. 

Kábító szépségű, lassan kígyózó, melankolikus elegancia, mely három különböző érzéscsomaghoz, három stílus harmóniáját teremti meg. Hozzáteszem, hogy mesterien. A számban egyébként George Pettit mellett Dallas Green gitáros is énekel, én meg egyetértek a zenekar nyilatkozatával, miszerint erre a dalra a koronát valójában ő teszi fel. Érdekes egyébként a koncepció, hogy tavaly is single felvételeken jelentek meg, ez is kijön majd kislemezen. A Season of the Flood értékéhez pedig biztos az is hozzátett, hogy Tom Waits és a Kings of Leon producerével vették fel. 

A Kyuss lemezborítói voltak még ilyenek, hogy mozdulatlan képek, nincsenek rajta emberek, mégis kifejeznek egy valamilyenfajta életet. A tavaly megjelent két single borítói is ilyesmi sugallatok, bírom ezt a Nick Steinhardt csávót. Egyébként ez a két szám se rossz.