Van ez a filmvásznon átszűrt, szépen bevilágított Amerika, de a legtöbb része nem is olyan. Az elátkozott délen, vagy fent a megkeményedett északi megyékben télen, sokkal szikárabbak és érdesebbek az államok. Szerintem ezért van, hogy a közép-nyugaton például ez a metálban is kiütközik, mert meggyőződésem, hogy többnyire mocskosabbak és sokkosabbak az ottani underground bandák, sokkal reménytelenebb és elhagyatottabb a hangulat. Nézzük csak meg Denver környékén a dolgokat, mert nem hiszem, hogy véletlen, ahogy áthatja az ottani death metál színteret, ez a levakarhatatlanul sűrű halálmassza. A Casket Huffer Wyoming államból is a legborzasztóbb és legbrutálisabb vonalon mozog, ott ahol egykor minden az indián és bölényvérből született. Mostanában meg eszi azt a vidéket a rosseb. 

A Filth Ouroboros lemez atmoszférája, mint a God of Emptiness című legendás death metal videóban, iszonyat nyomasztó és egyértelműen archaikus. Elszabadult, állatias tombolás, de a tömény black metál hatások primitív szertartássá változtatnak néhány számot, ezalatt a negyven perc alatt. A Spectral Voice és Blood Incantation lemezeken hallható telített, korszerű, de túlvilági hangzással érkezik a kegyetlen intenzitás, ami időnként már a Pissgrave, Triumvir Foul rémálmoknak is a közelében jár. Abban tehát egységes a Filth Ouroboros lemez, hogy sehol sincsenek könnyedebb percek, vagy felesleges dallamok. Vérből okádék dalok, akkor is, mikor lassabb mozdulatokkal szabdalnak, egyébként pont, hogy olyankor még inkább durvábban. Jót tett az egésznek, hogy a Primitive Man producerével vették fel - Dave Otero - és némi zajt még Ethan McCarthy is hozzátett ezekhez a romlott, dögevő rohamokhoz. Az tavalyi lemezek közül csak itt hallottam valakit úgy hörögni, amitől Chris Barnes is nyilván elsápadna, mert a csávó hangja kajak mentális taposóakna. Ez egyébként a második lemezük, amit a Tomb Mold és a Lord Mantis rajongóinak is ugyanolyan biztonsággal tudok ajánlani.