A művészi szabadság egyik neve a sok közül, legyen mondjuk Michael Gira. Elképesztő a fazon, ahogy zenekarát minden határon átvezeti, évtizedeik rakott máglyát a súlyos zajokból, de most éppen habkönnyű cinizmussal olt. A Swans fáradhatatlanul zseniális agyának újabb látomása, egy búgóhangú sláger a…

Tudom sokszor túlzásokba esek - másnak talán unalmas is lehet - ahogy túlcsordulva nyalok körbe egy-egy aktuális bandát vagy albumot, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kurva sok új zene van, nekem meg nincs időm mindenre, ezért csak a legjobbakat írom meg. A Macska nem egy objektív híroldal…

A hetvenes és a nyolcvanas években sem számokat és lejátszási jogokat vettek, a filmeknek ugyanis többnyire saját zenét írtak, ezek pedig nagyon sokat hozzáadtak az adott alkotás hangulatához. Ködös főhősök a városban, hosszú vágásokban, ahol csak jelenethez megkomponált zene szól és szinte nem…

Az év elején kaptam el Nas nagyszabású videóját The Film címmel és több szempontból is abszolút elgondolkodtatott. Főleg, mert a rap szerintem eleinte menedék volt és abból lett sajátos szubkultúra, majd később világméretű divat. Itt viszont ne gondoljuk azt, hogy csak azért, mert ma már bárhol a…

Nem kenyerem az elitista hardcore szarság, szerintem tök rendben van az a sokszínűség, ahol száz különböző rétegben, megannyi más és más emberrel, üzenettel és értékkel is tudja valami jelenteni mégis valahogy ugyanazt. Azt azonban sosem fogom elfelejteni, hogy a Sect és a Racetraitor közös…