Nagyjából öt éve jelentek meg a hazai térképen és mi eddig voltunk minden évben, mert a helyhez a kétnapos klubfesztivál is hozzátartozik. Ami tavaly decemberben is már a betonkocka gyomrában, körülbelül ugyanennyi hazai és külföldi zenekarral került megrendezésre. Akkor már volt a Fekete Macska és írtam is egy maratoni beszámolót, amit idén kurvára nem fogok, mert ha már az elején leírom, hogy megint ez volt az év bulija, ott nem sok rakéta marad későbbre. Pedig gyerekek tényleg rohadtul ez a helyzet, hogy szerintem a Betonban idén is mindenkistől otthon voltunk, szóval csak a köszönet végett villantanék pár életképet. 

Az is kibaszott jó volt, hogy a pincéből indultunk, együtt a régi falfirkákat olvasgattuk és természetesen a "Tizi lécci goa" volt a nyertes. Tudom, hogy ez ilyen bennfentes, de ha nem vágjátok és egyszer valakinél rákérdeztek, aki járt a régi helyre, mókás sztori kerekedhet belőle. A kocsiban viszont már a Dilinger Escape Plan életmű voltam a téma, ezredszer is végighallgattam, hogy a csóka az állványról lógott lefele, de engem ez kurvára nem érdekelt. Viszont mindig nagy megtiszteltetés a Drinkin' Beer In Bandana Records kincsesládáival és pár eladó SOTE kazettával együtt utazni. 

Aztán megérkezni és beleszagolni, hogy Győrben továbbra is fasza minden. Ugyanazok a jó emberek, zegzugos folyosó és nagyon meredek bunkerlépcső, aminek nem tudok megállni a tetején, mert szédülök, szóval minden közelről néztem, mint a  öregek. Két napig a merch pult és a színpad között ment a csoszogás, elég büszke is vagyok magamra, mert így megvolt majdnem az összes banda a kerek huszonháromból, ha Dj Zsarut nem számolom. 

Sanyika idegállapotba kerül, ez volt a péntek este egyik legfontosabb megfigyelése. Amúgy meg pont azt mondtam ott valakinek, hogy hangulatra nekem a Metszet is olyan, mint mondjuk egy Auróra Cirkáló azokon a régi tornatermi felvételeken a nyolcvanas években, azzal a nagyon zabos, de kicsit amatőr bájjal, ami olyan kurva jól áll a punknak. Őket sem tudtam volna máshol megnézni, szóval egyhuszad részben megérte miattuk is eljönni. Előttük az Észlelés és a Yilan tudott még megfogni. Itthon minden évben szoktak újabb és újabb bandák alakulni, Győrbe pedig mindig meg is vannak hívva. Szóval az, hogy a Beton az underground alapja, nekem annyira nem is csak egy jó szlogen. Valamilyen formában az egriek is itt vannak mindig, idén Skizo volt és pengenyelés, én szeretem, hogy Laci ilyen metál gitáros. Nem tudom, hogy a Bicska vagy az Önkiirtás volt az élesebb, de hogy keményen megvágták az estét, az biztos kurva isten. A Bicska például a Bábú vagy című KFT számmal kezdett, adta magát az odabaszós vendégszeretet házigazda módra. Sanyi kiszőkült megint, mint Songuku, mikor már így szétvetette az erő. Amúgy, ha nyugis, pacekra olyan Leslie Mándoki. 

Ehhez a két naphoz meg az is mindig hozzátartozik, hogy szombaton hatalmas bandázást rendezünk. Csabinál aludtunk, ahol a Szikszai beadta ezt a kiégett zuglói házmester stílt, én meg egy nyomorult kávét sem tudtam a kotyogóssal lefőzni, pedig a Béla baszki részletesen elmagyarázta a folyamatot. Nem fingás és vérszívás mentes reggel volt, de én nagyon bírom az ilyeneket. Elhívtak minket egy indiaiba a szombathelyiek, ami thai volt és a plázában. Aztán mondták a győriek, hogy ugorjunk be egy kávézóba, na az volt a lambériás, helyi becsületvesztő. Kibaszott jól szórakoztunk. Meg az éves hagyománynak is eleget tettünk és a Derváli Csabiékhoz felmentünk, hogy megint meghallgassunk pár ócska, bepiált sztorit. Ezekben fekete öves mester az ember. 

A szombatról meg annyit, hogy előrántva az összes korábbi viszonyítási alapot, eddig minden másnap közül ez volt a legjobb. Nekem az este a Run körül indult be, hihetetlen, hogy mekkora érzés van ebben a zenekarban, amit nyilván megdobott, hogy most láttam őket először. Az egész egy örömzene, minden az érzésre megy és Nóri annyira érzi, hogy mit kell erre énekelni, amitől tisztán sugárzó és szerethető volt végig. Kétféle Crippled Fox koncert van. A nagyon fasza és az annál is kicsit faszább. Szerintem a trió elkapta az este hangulatát és érezhető volt, hogy a Grow Up Fuck It Up előtt nekik is plusz feltét játszani. Jött is a GxUxFxU és Viktor minden két szám között eldobott egy szöveget, ami szerinte is csak alig van megírva. Szerintem meg kurva jól nyomta és nyomták így együtt, még a Gyula is üvöltött, de mint az állat. Thrashcore flashback plusz anyád picsája, vitte a koronát ebben a gecikirály bálban. 

Végre nem mások előtt láttam, hanem ebben a felspanolt hangulatban a Mass // Reaction zenekart és ütött is a crust. Célratörő nóták, bődületes erő és egy nagyobb fokú összeszokás, mert most kurvára egyben volt. Kellett a színtérre ez a zenekar. Főleg, hogy itthon nem is maradt crust végül senki sem. A veterán Abortion heveny buzizása nem aratott osztatlan sikert, de Lepra azért még bepróbálkozott egy jófajta vidéki zsidózással is. Miközben iszonyat profi ez a zenekar és eget verően feszes az a grindcore, amit nyomnak. Ez tényleg egy olyan zenekar, akik soha senkinek nem akartak megfelelni és így éltek túl mindenkit, abszolút hitelesen. 

Itthon most tényleg mindenféle árnyalat van, éjfél körül nyomta például a Padkarosda és nem csodálkozom, hogy a bandának van egy csomó rajongója. Nagyon is jogos volt az a tánc, amit az arcok parketten levágtak, mert rengeteg érzés van ebben a zenében és zseniálisan jól nyomják el élőben. Egyedül itt nem volt elég ügyes a hangosítás, de még így is átjött a témák ringó súlya. Ha visszaolvasod, hogy miken voltunk túl már eddig is, akkor képzeld hozzá, hogy a Gipsy SS még csak ezek után vágott pofán, de ilyen rendesen. Imádom, ahogy belemennek és beletolnak ebbe az hipnózisba, mert ezzel a pszichedelikus hangulattal és nagyon szuggesztív énekkel tényleg meg tudják szállni az agyamat. Fáradtan, az ellenálló képességemtől megfosztva, meg felszippantott, mint a szart. Volt utána még Kristályvonat, azok is teleüvöltötték az arcomat - tucatszor volt szar ez az élet - szóval a Prime Cuts már csak massza volt, de abból az a jó odamondós, darabos, azt azért még hallottam. Csabi pókmozgását fél szemmel a metál változatban is levettem. Meredek volt az egész este. Pont úgy, mint a bunkerlépcső. Amúgy a Demoscene is kurva jó volt, csak nagyon akartam írni már a Run zenekarról, azért szaladtam előre. Demoscene elég lassan indult be, mondjuk korán is játszottak, de a játékidejük második felét már jól meghúzták, izzottak ezek a fura témák. 

Másnap megint nem tudtam megfőzni a kávét és a Food Not Bombs támogatásával ismét spontán volt a bélműködés, de még búcsúzóul is nagyon szerettük egymást. Ami pedig nagyon fontos tanulság és ezt itt mindenképpen megosztanám, hogy Bercivel Slayer ügyben soha ne álljatok le vitatkozni, mert az egy nagyon makacs szombathelyi. Plusz tényleg ne bízzatok a taurinban, én is ittam és én is megbuktam, mert kajak ra felnőttem, sokkal gyorsabb lett minden és már nem tudom megállítani. A Betonban viszont mindig jólesik baszni kicsit a rezet, mert ez egy nagyon szerethető földalatti szervezet. Köszönet az ideiért és Csoda ártatlan szemeiért, mert azok tényleg csodálatosak. 

(A fotókért köszönet Gazsó Attilának és Gyarmati Balázsnak.)