Nekem tetszik ez a visszafelé fordulás, hogy a heves youth crew kezdetek után, elkezdtek finomodni az anyagok és maradtak a dallamosabb vonalon. Elegáns magány, fekete poszt-punk és pompás dalok, ezen a korai The Smiths vonalon. Nekem bejött a tavalyi lemez, még sosem éltem meg ennyire mélyen a nyolcvanas éveket, mint mostanában, szóval az American Nightmare velem is harmóniában nyomja a bársonypunkot a jó öreg Bostonban. Közben meg az is belefért ebbe az újkori koncepcióba, hogy az új kislemez B oldalára felférjen egy Lemonheads feldolgozás, ezzel a nem kicsit Hüsker Dü hangzásvilággal, szintén összhangban a saját számmal, aminek Life Support a címe. Egy jó fotót borítónak, az mindig nagyon penge.