Azt hiszed, hogy a faszi ma már sehol sincs, pedig kurvára de. Viszont az tényleg nagyon is érdekes, hogy amíg a balfasz kis sütemények milliós nézettséggel nagyobb kiadókhoz szerződnek, addig azok, akiknek a műfaj valóban csak köszönhet, visszatérnek a föld alá. Ha jól látom az új KRS-One is szerzői kiadás, bár ő korábban se nagyon árazta be magát. Meg nem is kötött meg túl sok kompromisszumot, a nagy feje mögött nem csörögtek egyfolytában jó csajok. Az utolsó három album már videót se kapott, inkább csak tartja az irányt, szerintem fukszos cucc az előző The World is Mine is.

Nekem bejön ez a Street Light is, szerintem ha valaki érzi, amit csinál és abba mindvégig keményen beleáll az tiszteletreméltó. Ha meghallgatod az Open Your Mind vagy a That BO BO című számot, akkor azt kapod, amit tőle vársz, amit benne szeretsz. Vegytisztán a kilencvenes és a legjobb éveket még ma is. A Forever Hip-Hop és GOD szövegével kellene kitakarítani, mert a jóféle öregek után jön a sok iszonyat gagyi és tényleg van, aki azt hiszi, hogy ő is valaki. Pedig KRS-One még a huszonkettedik lemezén is különbet fog kanyarítani. Én nagyon bírom. Mindenkinek ingyen elérhetővé tette az albumot, nem lihegi túl önmagát, pedig most is helyére tette minden szavát, ahogy hallom...