Sokan ignorálják a modern grindcore bandákat, mert a keményvonalasok szerint a daráló nem szólhat precízen, a mondanivaló ugyanis nem érdemli meg, hogy nagyobb hangsúly legyen a technikán. Szerintem viszont az is lehet mesterkélt, amikor 2019 közepén is azt próbálom eladni, hogy a cuccomat csak egy körbehugyozott garázsban tudtam felvenni, miközben a heroin áron vett telefonomról posztolgatom, hogy hamarosan kijön az új albumom. Persze ízlések és pofonok, meg az élére vasalt és megtervezett fiatal bandákkal én is óvatos vagyok, de a Cloud Rat a közelmúltban például nagyon keményen megmutatta, hogy azért lehet ezt kurva jól is csinálni. Most pedig itt van a Malevich, ez a négy tagú atlantai banda, akik szintén eklatáns példái annak, hogy a brutalitás a zenében valahogy mégiscsak lehet művészet. Ahogy Our Hollow lemez is tökéletes árnyalat. 

A Cloud Rat új felvételével pedig azért erős a párhuzam, mert mindkét banda abba az irányba engedte el, hogy legyen valahogy érzékenyebb, de megtartsák a feszes intenzitást és ehhez legyen meg a lehető legsúlyosabb hangzásvilág. A Malevich második albuma ezért elég cudar tortúra, megvan a sajátos hangulata. A hangszerek terén mindenhol pengeéles a matematika, de az okoskodás sem lett túladagolva, ettől maradt gyilkos az egyensúly. Ezen belül pedig kipróbáltak többféle struktúrát. Van például ez az öt perces nyitószám - Earthen Womb - ami lassú, nyomasztó horrorpanoptikum. A dallamosabb amerikai black metál trendek megidézése, amit két másfél perces grindcore erődemonstráció követ. A frontember hangja abszolút Ulcerate szint, de a technikai felkészültség és néha az érzés is hasonló az ausztrálokhoz. 

A Distended Empire is nyolc perc hosszú és az is végig lassú marad, a második felétől a tisztább gitárokkal pedig viszi azt a screamo vonalat, ami az új Cloud Rat lemezen is jelen van. Az Orchid és a pg.99 hatása is hathatós. A Spent és a Useless Talent, Promised Greatness jajveszékelése is kegyetlen. Vérlázító, amikor a hardcore belassul és igazából dübörgő robajjá növi ki magát - minden nagyon mélyen és ugyanakkor a maximumon - amiben az ének vergődő acsargás vagy egyszerűen csak veremből az állat. Hátborzongató ideglelések, ahogy elkapnak ezek a futurisztikus lidércnyomások. Ez a huszonegyedik század. Okos és borzalmas. Tehát a modern grindcore is ilyen legyen. A zaj a sötét anyag művészete. Ha a Portrayal of Guilt és a Cult Leader is bejött neked...