Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2019. október 24. 16:00 - csubeszshuriken

Gatecreeper - Deserted (Relapse Records, 2019)

a2074578599_10.jpgBlood Incantation, Inter Arma, Artificial Brain, Outer Heaven, Cobalt, Oozing Wound, Vermin Womb és Oranssi Pazuzu. Sokan vagyunk, akik régen sosem hittük volna, hogy ilyen átváltozások lesznek a műfajban és milyen kreatúrákat hívunk majd metálnak. Az evolúció brutális. Ellenben manapság is rengeteg az olyan nosztalgiabanda, akik viszont azt is durván bebizonyították, hogy amiről egykor azt hittük, hogy annál nincsen kegyetlenebb, az ma is csak simán leszedi a fejed. Municipal Waste, Necrot, Midnight, Spiritus Mortis, Excoriate, Spectral Wound, Homewrecker, Power Trip és Coffins. Az arizonai Gatecreeper pedig csak folytatja a sort, mert a Deserted című második lemez is vegytisztán a kilencvenes évek hódolata, de roppant jól van megírva. 

A death metál albumok esetében nagyon esetlen az a divat, hogy az ismertetőkből nem szabad kihagyni az olyan unalmas szavakat, mint daráló, hentes, belezős meg a kis faszom. Pedig a Sonoran Depravation című első Gatecreeper nagylemez is pont attól fergeteges, hogy abszolút elborult, de tele van komor dallammal. A Craving Flesh, a Sterilized és a Grotesque Operation is attól csodálatos, hogy Dismember irgalmatlan, de közben Bolt Thrower szomorú. Vagyis az anyag a klasszikus keretek között maradt, de ezek öten a legbelső körnek, azért bitang jó számokat tudtak írni. 

Miközben a pár hete kidobott klipes nótánál azt is lehetett hallani, hogy tudnak még lassabban játszani és a svédacélon az árnyék már Obituary. Ahol ennyire őszintén és sejtszinten is beivódott a kilencvenes évek, ott nem biztos, hogy tudatos döntéseket hoznak a zenészek, de Chase hangja most tényleg Tardy. A címadódal pedig megint dallamosabb, mint bármi amit eddig eljátszottak. Délies doom és lomha Bolt Thrower, amit megküldtek ezzel az Entombed erővel és egy legendás szólóval. Nekem mindig abszolút pálya volt, ha a középtempó mellett kitartottak. A dobos üti a fegyelmezett sztenderdeket, amiket a gitárok ezúttal még inkább feldíszítenek. A Boiled Over és a Sweltering Madness alaptémája is szerelem, én mindig szépnek láttam ezt a zenét, vérző szívként tudnám lefesteni, de anyukám sajnos már kidobta a zsírkrétákat. Az Anxiety és Puncture Wounds viszont tényleg állat. Meghallgatod, azt az állatorvost egyből hívod! Tisztára, mint a Fetid és a Celebral Rot...

A tipikus svéd hangzás és a párás floridai misztikum érkezik meg ahhoz az érzelmi mélységhez, amitől a Crowbar és a Bolt Thrower is kút, mert nem tudsz belőlük kimászni. Eric Wagner is sokkal többen szólózik és ebben patinás háttérországa minden doom lemez nagyapja, vagyis a jó öreg Black Sabbath. A Deserted pedig mindezektől kerekebb, bár továbbra is csontfaragó az erő, szerintem ez egy sokkal érzelmesebb lemez lett. Itthon a Nadir zenekar tudja ezt, északon meg Tompa Lindberg szokta mondani, hogy death metált is csak szívből lehet játszani. Az Absence of Light ezért abszolút himnuszunk. Öltönyt húzunk hozzá és állva tapsolunk...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr1115260628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása