Tanult barátunk Berci írta egyszer, hogy a powerviolence zenekarok közül még a rosszabbak is elég jók. Ami frappáns megfogalmazása mindannak, amit ezzel a színtérrel kapcsolatban megtapasztalhatsz, mert itt nem tudsz máshogy közelíteni, csak is szigorúan érzelmileg. Szóval baszki szól a Brain Tourniquet, én meg látom magam előtt a miniszterelnök kedvenc labdaszedő csicskáit, ahogy nyugtázzák, hogy a föld is olyan, mint egy focilabda és az nem baj, ha ég a másik sarka, mert az összes lényeg csakis abban áll, hogy az ő seggüket ne érje el. A hatalom mindig az ostobaság piramisának csúcsán vicsorog és ott gyártja le azokat a hamis tévhiteket, amik a többségre nézve nyugtatólag hatnak, hogy az önös érdekek mindenek felett, tulajdonképpen teljesen jogosak és természetesek. Vagyis a többség már elveszett és csak kevesek neveznek el bandát Neanderthal számról, hogy egy kurva szakadék szélén hangot adjanak annak a tehetetlen dühnek, hogy hamarosan együtt tol minket a halálba, az értelmetlen tömeg.

Ott lett egyébként az egész elbaszva, hogy már a történelem legelején az ego kezdett el kollektivizálni, mert annak határt szabni csak nagyon nehezen lehet, így az egy mindenek felett, minden emberi szerveződésben leképeződik. Kikiáltottuk magunkat a természet koronájának és mivelhogy ez lett az alapfilozófiánk, létrehoztuk a saját hierarchiáink, aminek a tetején is kell, hogy mindig legyen egy király. A család, a vallás, az iskola, az üzlet vagy a nemzet, mind egyetlen kérdésen alapszik. Hogy éppen kinél van a hatalom? Ezért is tűnik megfordíthatatlannak a folyamat, és kedvenceink írják tucatszámra az olyan számokat, amiknek a címe No Solution, Not Alive, Animal Instinct és hasonlók. Mert a mindenhatóság érzése felzabál mindent és mindenhol! Vagyis ennyi volt, ennyi van. Nyolc percnyi ököl az örökké dühös és tehetetlen kontextusban. Ha gyereked van ne hallgasd meg, mert kegyetlen lesz! Mármint az is amit mond és az is ahogy üvölti. Állatira negatív üdvözlet a Painkiller Records-tól!