Nincs jelentősége, hogy Tom Waits, Darkthrone vagy Bauhaus, ha megmutat valamit abból, amit nem akarok tudni magamról, miközben én is csak a faltól-falig megyek, hogy valahogy ne az legyen, ami igazából mégis ott van. Lent valahol rohadt mélyen, ahova Chelsea Wolfe is ereszkedik a látszatboldogságok kirakataitól megrémülve, elegáns magányt megálmodni a sötétbe. Felejthetetlen marad a koncert, ami a hajón nagyjából tavaly ilyenkor volt, de akkor talán túl elsöprően is szólt és jogosnak érzem, hogy csendesedett, az új album két publikus száma szerintem ugyanis, ezzel megint személyesebb hangnemre vett.

Bár nem vagyok amerikai, az American Darkness mégis megérintett, én őszintén örülnék neki, ha ilyesmi lenne az egész lemez. Amely Birth of Violence címmel szeptember 13-án érkezik és a kisasszonyt még mindig a Sargent House gondozza. Itt pedig a két nóta, melyek közül a fentebbihez egy elég kifejező videó is készült.