Ami jó, arról beszélni kell. Viszont, ha valami annál is jobb, arról lehet kicsit többet is. A Reaction Fanzine pedig a legjobb, szóval egyáltalán nem szeretném visszafogni magam még akkor se, ha ez most egy kis csúszással jön le. A tizenegyedik szám ugyanis már vagy egy hónapja elérhető-rendelhető, de nekem valahogy messze volt, mint a híd a Kwai folyón. A Leeway koncert azonban megoldotta a dolgokat és azóta már itt figyel az éjjeli szekrényen, megint kurva jó lett a borító, szóval egy darabig látnom kell reggelente amikor felkelek. Mindez mögött pedig egy elég vaskos tartalom lapul, mert az elmúlt két évből pár anyag Bencééknél csak most érte magát utol. 

"Mint Han Solo, csak nem ólomba, hanem a társadalom mocskába fagyva." Vagyis én a Chris Colohan interjúval kezdtem, de a francia Woodwork és a svéd Time To Heal zenekarokkal lefolytatott beszélgetés legalább ennyire színvonalas. Mindezek mellett, ami viszont még nagyot dobott, az a kerekasztal beszélgetés szintén tizenegy hazai hc zenekarral és azok aktualitásaival. Én egyszer hat emberrel csináltam interjút és maxi respekt a szerkesztésért, eltudom képzelni, hogy az interakciók után mennyi idő lehetett ennyi élő szót ilyen szépen rendbe rakni. Szóval van mit olvasni a szokásosan igényes kiadás hasábjain, vendégírás, fotós interjú és a többi, de nem akarok minden poént lelőni. Csak ajánlani tudom, ha szeretsz gyűjteni különböző fizikai formátumokat, ez nem hiányozhat. Szerintem nagyon klassz, hogy a négy fős stáb, már minden más mellett, még mindig foglalkozik ezzel. Én mindenképpen szeretném megköszönni nekik. Az elérhetőségük pedig ITT leledzik. Egyébként meg ahogy a kezembe vettem, első reakció gyanánt egyből meghallgattam egy Left Ford Dead lemezt, szóval jobb híján itt is hagyok egyet.